"Az élet nem a győzelemről szól, hanem arról az emberről, akinek először telefonálsz, amikor győztél."

(Kadarkai Endre, aki valaki mástól idézte) 

meghitt, békés karácsonyt!

 

„Gyermekkorom óta a karácsony jelenti azt a biztonságot,
amire tulajdonképpen mindenki vágyik: a felnőttek is abba a megélt vagy elképzelt biztonságba vágynak vissza, amit egy kisgyerek érez az anyja ölében. A karácsony az illataival, az énekeivel nekem mindig erről a biztonságról szól.” (Szabó T. Anna)

I love my job

sokáig hallgattam, bár gyakran eszembe jutott, hogy "bezzeg régen" szinte naponta írtam, és maga az írás öröme hiányzik.

most sem ígérek semmit (és azt majd biztosan betartom).

de egy szó, mely jellemző, sőt a legjellemzőbb a munkám és a köztem lévő viszonyra: szeretem.

már egy hete

igen, már egy hete dolgozom!! ez nem azért bír hírértékkel, mert eddig naponta többször is változtattam a munkahelyemet, sőt!

a dolog pikantériája, hogy én, aki kuvikabb vagyok a bagolynál, és általában hajnali 2, fél 3 körül tértem aludni, magamhoz viszont déli 12 óra felé (megvolt a 8 óra, nem?), jobb esetben.

ehhez képest múlt szerdán volt egy hete, hogy a limit este 11 óra. maximum. addig kell(ene) megnéznem az összes postafiókomat, a rendszerezni a bejövő leveleket, megválaszolni őket, bekukkantani a faxbúkra, no és persze a számítógép nélküli életben, a magam kis világában is vannak teendőim, apró kis női dolgok, könyvek, kávék, csokik, satöbbi. De minderre maximum este fél nyolctól van időm.

a dolog másik fele, hogy mindezért cserébe reggel (mit reggel? hajnali!!) fél hatkor csörög három telefon és egy óra némi időeltolódással hogy biztosan ne aludjak vissza, felkelek, és így érek be – a tömegközlekedési eszközök gyorsaságától, időjárástól függően – 8:30 és 8:40 között a munkahelyemre.

tudom, hogy ez másnak a természetes napi rutin, nekem nem ez volt. és bevallom, már nagyon idegesítettem magam magam.

még véletlenül sem a panasz szólt belőlem. inkább talán a dicsekvés kért magának tósztidőt.

szeretemmunka.

10.10. a tíz mint szerencseszám

Tegnap szülinapos voltam, és a legnagyobb ajándékom, hogy éppen aznap álltam munkába!!
Újra dolgozom! :)

fingers crossed, please

már nem merek beszélni róla.
szinte írni sem.
augusztus huszonhatodikán, 15:30-tól, aki éppen ráér akkortól (nem tudom, meddig), tegye meg, hogy pozitív energiákkal
rám gondol!  

a munkanélküliség elviselhetetlen szorítása

lassan mondom, hogy mindenki megértse: d o l g o z n i  a k a r o k!

Profi korrektor, lektor, olvasószerkesztő felkínálja tudását azoknak, akik igényesek a kezükből kiadott munkára, legyen az 
• szakdolgozat, disszertáció, egyetemi-főiskolai jegyzet (A bibliográfia szabályos elkészítését, a hivatkozás és az idézés nehézségeit különösen a szakmai folyóiratokban megjelenő cikkek vagy dolgozatok esetében megoldom én!)
• könyv
• pályázat
• PR-cikk, PR-kiadvány
• termékismertető
• szórólap, brosúra
• bármilyen újság (periodika, magazin, hetilap)
• weboldal/honlap 
• vagy egyéb önnek fontos tanulmány, kézirat, cikk
Ne feledje, az idegen szavak helytelen használata is okozhat félreértést, ezt lektori munkámmal kiküszöbölöm. 
Ön megírja a "kötelezőt", elküldi nekem, és meggyőződésem, hogy olyan művet kap vissza, amelyik megfelel a legigényesebb helyesírási-stilisztikai elvárásoknak.

még

még vagyok, megvagyok

evés. kényszer. kényszeres evés

tudom, a gyengék mentsvára a mentegetőzés, bár tulajdonképpen én nem ezt teszem.
én eszem. nem keveset, viszont elég sokat.
bánat, idegesség, kilátástalanság.
szerintem rosszul vagyok bekötve. ugyanis míg másoknál a fenti három ok közül egy is elég ahhoz, hogy alig egyen, nálam az egyik motívum fele fele is dupla-tripla étvágyat jelent.
akinek étvágya van, bizony eszik is, s ha már igen, nem  keveset.

így maradtam alul a fogyással vívott harcomban.

na de nem adom fel!  

mától _újrakezdő_ vagyok. mégpedig a többszörösen visszaeső és (túl)súlyos fajtából.

legkésőbb szeptemberre legalább annyi kilót kell fogynom, amennyit múlt év novemberig leadtam.
és az nem kevés, ellenben kivitelezhető!

ki drukkol nekem???

a penge élén

mért van az, hogy amikor az ember már úgy gondolja, na most talán révbe ér, ladikja léket kap a cél előtt?

éppen olyan érzés, mint amikor egy, a sivatagban eltévedt és a szomjhalál szélén lévő embernek egy pohár vizet nyújtasz, majd mielőtt egyetlen kortyot ivott volna, kivered a kezéből, a víz eltűnik egy pillanat alatt. azt már nem is feszegetem, mi lesz az emberrel. pedig tehetném...