Jónás Tamás verselte két sóhaj találkozásáról (nekem)

mint kettő szürke fémpénz amit két fiatal kislány
elgurít a város széli agyonkopott járdán
és megütköznek szétpattannak eltűnnek a fűben
figyeltem rád sóhajtottam nem lehetett hűbben
nem feleltél elfordultál szemedben a villany
leoltódott és azóta sötétlila kínban
tapogatok falat ajtót körtét szádat számat
mi az ami ilyen csendben és melegen támad?
szél vagy vihar üresedés hétvége vagy féltés?
nincsen válasz olyankor mikor nincs igaz kérdés
letérdeltem fejet hajtva bőröm kezdett látni
éreztem hogy érzed te is: megtörténhet bármi
balesetünk véletlen volt majdnem belehaltunk
egy időben egy szájba s egy szívvel sóhajtottunk


(és mindezt így, ahogy olvasod, nem egészen 10 (azaz Tíz) perc alatt követte el. én azt mondom: ez már a zseni kategóriája)  

a költő, aki hatalmas hullámokat kavart szombaton

Jónás Tamás: Kisírt szemek Atlantisza
saját versét olvassa fel

a vonzalmak története

a vonzalmak története egyben az eltávolodások története is:

• ő megkíván
• én megkívánom
• én kívánom
• én megkapom
• ő megkap
• én nem kívánom
• én nem akarom kívánni
• ő nem kíván
• én megkívánom

(és kezdődik elölről az egész)