szivárvány

igaz, nem a  klasszikus sorrendben, de  ha jól látom, a bal lábfejem, a bokám környéke (sőt a lábszáram egy része is) a szivárvány szinte összes színében pompázik.
kivételt képeznek a világosabb árnyalatok.
látványnak eléggé bizarr, viszont lehangoló.
ó, csak a sárgát látnám, már!

nem fenyegetés, nem ígéret, a bizonyíték én magam leszek

itt csodák várhatók! :)

álomkórban

szégyen, avagy sem, ma 17:05-kor keltem fel. igen. délután 5 óra 5 perckor!
a háromszori pisiléstől eltekintve, amit zombi üzemmódban abszolváltam, elemi erővel vonzott/húzott magához vissza az ágy.
én pedig - mert megtehettem - mindahányszor engedtem a puha erőszaknak: visszahengeredtem, belegöngyöltem magam a még meleg takarómba, és pillanatokon belül már tetában is voltam.
az hagyján, hogy elaludtam, de ugyanabban az álomban találtam magam, ahonnét a pisilés kirángatott.

mint a makk!

kutya bajom: egészséges vagyok, mint a makk!
legalábbis a vasárnapi „dádhásságob” elillant.

a cég papírtörülköző-készletét megdézsmáltam?
úgy néztem a kollégákra, hogy pusztán a látványomtól táppénzen érezhették magukat?
fájt a torkom, köhögtem, tüsszögtem, folyt a könnyem-taknyom?
lázas voltam aznap este?

igen. igen. igen, igen, igen, igen. igen.

és mintha az egészet elfújta volna a tegnapi szél, hiszen kutya bajom: egészséges vagyok, mint a makk.

 (most vagy ennyire erős az immunrendszerem, vagy pedig ért valamit a háegyenegy-oltás!)

csak deb H1N1?

bevallob, deb tudob, bi lehed ez. vagyis tudob, hogy bicsoda, csak azddeb, hogy dádha, egyszerű idfluedza, avagy a rettegett iván H1N1 vírus szállta beg a szervezetebet.
ba délutad tört ráb a tüsszögés, az orrfolyás. a köhögés és a torokfájás csak básodlagos nemi jelleg tüdet. bég dics lázab, de a szebeb ég, csillog, bi't a salamon töke  hajdali harbat, bikor rásüt a dapsugár.