mai én

nő vagyok: gondolkodom de nem abból tudom hogy élek

azt abból tudom hogy szenvedek

abból hogy mint valami tartály telik bennem a lélek

felgyűlve benne rengeteg

olajos vastag fájdalom

és ez korántsem érdem

nem azért érzek mert jó vagyok

csak mert bennem így mozog a sűrű vér az érben

évekig hordozódik benne az a sok

alvadhatatlan érzelem

nekem sem az: neked miért is lenne könnyű énvelem
(Falcsik Mari: Feminin)

dolgozni csak pontosan, szépen... érdemes?

hogy mért nem tudom befogni a számat, amikor érzem, hogy szavai az utolsó utáni cseppek?
és mért hagyom magam sodorni a feszültségspirállal egyre tovább és tovább, felhozva a bugyrokba rejtett vélt-valós sérelmeket?
és a többiek mért hallgattak, hiszen tudják, hogy nagyobbrészt nekem van igazam?

basszus, lehet, hogy kirúgattam magam...????

máris mikroméretű a gyomrom, ha arra gondolok, hogy ma délután fél kettő körül a cégnél leszek.