hogy mért nem tudom befogni a számat, amikor érzem, hogy szavai az utolsó utáni cseppek?
és mért hagyom magam sodorni a feszültségspirállal egyre tovább és tovább, felhozva a bugyrokba rejtett vélt-valós sérelmeket?
és a többiek mért hallgattak, hiszen tudják, hogy nagyobbrészt nekem van igazam?
basszus, lehet, hogy kirúgattam magam...????
máris mikroméretű a gyomrom, ha arra gondolok, hogy ma délután fél kettő körül a cégnél leszek.