dönteni kéne : kavics, kő vagy homok

„Egy filozófiaprofesszor azzal kezdte az egyetemi előadását, hogy fogott egy befőttesüveget, és megtöltötte 5-6 cm átmérőjű kövekkel. Majd megkérdezte hallgatóit:

- Ugye tele van az üveg?

- Igen - hangzott a válasz.

Ezután elővett egy apró kavicsokkal teli dobozt, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután az apró kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. Ezután a professzor elővett egy homokkal teli dobozt, és elkezdte betölteni a homokot a befőttesüvegbe. A homok természetesen minden kis rést kitöltött.

- És most - mondta a professzor - vegyék észre, hogy ez az önök élete. A kövek a fontos dolgok: a családod, az egészséged, a gyermeked, a barátaid, ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amelyek még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok - az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amelyek igazán fontosak számodra."


nála találtam

illem.tan.óra

„Isten óvjon minden jámbor ifjút azoktól a fiatal fehérszemélyektől, akik örömöt lelnek az esti táncban, mivel ezek szívesen illegetik magukat, s szemérmetlenül csókolóznak…
Ez semmi jóra nem vezet, a másikat is szemérmetlenségre ingerli, s zsákmányul veti a vigyorgó ördögöknek.”

idézet, tetszik

To believe is to know you believe, and to know you believe is not to believe.
(Jean-Paul Sartre)

mai

opppps: :)


A kifogás meg olyan, mint a segglyuk: mindenkinek van belőle legalább egy, és senki sem kíváncsi a máséra!

olvastam, tetszik

"kötelék, mihez az ember annyira ragaszkodik. feleslegesen. ha valós a kötődés, akkor el nem szakítható, megmarad, ha talmi csak, akkor helyet ad az újnak. "

találót találtam :)

"Jobb ébren, vagy az álomlátásos alvás szakaszában nem felébredni, hanem a következő alvási fázissal reszetelni az elménk álomzavartságát."
- milyen igaz es bolcs gondolat. s mint ilyen - termeszetesen nem is tolem származik! :) hanem SA-tól

Palindrom : szerelmes levél

Az eddig ismert leghosszabb magyar palindrom, azaz oda-vissza olvasva ugyanazon jelentésű szöveg Brayer Gyula, magyar sakkmester szerelmes levele az 1800-as évek vége tájáról.

"Nádasi K. Ottó, Kis-Adán, májusi szerdán e levelem írám: A mottó: Szívedig íme visz írás, kellemest író! Színlelő szív, rám kacsintál! De messzi visz szemed... Az álmok - ó, csaló szirének ezek, ó, csodaadók - elé les. Írok íme messze távol. Barnám! Lám, e szívindulat Öné. S ím e szív, e vér, ezeket ereszti ki: Szívem! Íme leveled előttem, eszemet letevő! Kicsike! Szava remegne ott? Öleli karom át, Édesem! Lereszket "Éva-szív" rám. Szívem imád s áldozni kér réveden, régi gyerekistenem. Les, ím. Előtte visz szíved is. Ég. Érte reszketek, szeret rég, és ide visz. Szívet - tőlem is elmenet - siker egy igérne, de vérré kínzod (lásd ám: íme, visz már, visz a vétek!) szerelmesedét. Ámor, aki lelőtt, ó, engem: e ravasz, e kicsi! Követeltem eszemet tőled! E levelem íme viszi... Kit szeretek ezer éve, viszem is én őt, aludni viszem. Álmán rablóvá tesz szeme. Mikor is e lélekodaadó csók ezeken éri, szól: A csókom láza de messzi visz! Szemed látni csak már! Visz ölelni! Szoríts! Emellek, Sári, szívemig! Idevisz: Ottó. Ma már ím e levelen ádresz is új ám: Nádasi K. Ottó, Kis-Adán."

185 szó, 916 betű! Ez az igazán "nem semmi!"