van nekem öt pár lábtyűm. ez önmagában nem hírérték, tudom jól.
ha azt mondom: 3 pár közülük többszínű csíkokból áll, míg a másik kettő csupán háromféle színű csíkos, még ez sem bír semmilyen szenzációval.
viszont ha elárulom, hogy az elmúlt héten 3 alkalommal volt rajtam egy-egy különböző szín-összeállítású színes darab, és hozzávesszük a munkahelyem nem éppen a jókedvről és a humorérzékenységről, illetve a nem megszokott dolgok toleranciájáról híres csapatát,
valamint azt, hogy gyermeki lelkületem okán igyekeztem minden, éppen jelen lévő munkatársnak megmutatni és a lábujjaimat meglepően jól széthúzva demonstrálni a lábtyű mibenlétét, egészen meglepő reakciókat kaptam.
néhány ezek közül:
- "nem vagy teljesen komplett!"
- "öregem, ez... ez... most vicc???"
- "jajdejóóóóóóó, de aranyos!"
- "hülyeség. arra jó maximum, hogy a lábad jobban fázzon, merthogy az ujjaid külön vannak csomagolva"
- "nekem is kell ilyeeeeeeeeeeen!"
- "feljelentelek zaklatásért, ha még egyszer megmutatod a zoknidat"
- "vigyétek már innen, nem tudok dolgozni a röhögéstől!"
- "óbaszdmeg, totál megijedtem. de hogy a francba' t'od ennyire széthúzni a lábujjaidat?!"
- "ééééédes, mintha szivárványbékát látnék!"
már megérte!!



Fekete felhők gyülekezete,