kérdés

életünk 10 százalékát azok az események teszik ki, amelyek velünk történnek, 90 százalékát pedig az azokra adott reakcióink?

vagy-vagy

mily furcsa s szomorú, hogy talán egy levegőt szívtunk, még ha csak két napig is, ám a lábunk alatt futó út sem vált eggyé...

ötlet.hiába.valóság

bármily hatalmas ötlet, még a leglelkesítőbb is, teljesen felesleges, amíg nem határozod el magad, hogy dolgozz rajta. Rajta hát!!! - mondom. magamnak!

ha lehetne, milyen lenne?

Színezd újra, színezd újra!
Az életet, ha megfakulna,
S az égbolt beborulna,
Ne menekülj, csak színezd újra!
(Magna Cum Laude)

tanmese

d mondta nekem ma MSN-en az előző poszt és a langyos szarban levésem kapcsán

"Az aranysas

Valaki talált egy sastojást és betette a kotlós alá. A kis sas csirkékkel együtt kelt ki ,és azokkal is nőt fel .A sas egész életében azt tette amit a baromfiudvar csirkéi tettek, mert azt gondolta, hogy ő is csirke. A földet kapirgálta, hogy kukacokat és rovarokat találjon. Kotyogott és kotkodált. Alkalmanként szárnyát verdeste és repült néhány métert, ahogy a többi tyúk is .
Elvégre egy tyúktól csak ennyit várnak, nemde?
Teltek az évek, és a sas megöregedett. Egyszer maga felett a felhőtlen égen megpillantott egy csodálatos madarat. Méltóságteljesen lebegett az erős áramlatokat kihasználva. Aranyos szárnyait szinte nem is mozdította. Az öreg sas csodálkozva kérdezte a baromfiudvar lakóit:
 - Mi az ott fenn?
- A sas, a madarak királya - válaszolta az egyik -, de ne foglalkozz vele sokat, ne bámuld annyira, mert mi nagyon különbözünk tőle.
A sas nem gondolt rá többet.
Abban a hiszemben halt meg, hogy ő is a baromfiudvarhoz tartozik ."
(Anthony de Mello)

most annyira ez jellemző rám

„A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak – amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.”

(in Stephen King: A remény rabjai című novelláskötete)

szilveszteresti pizsamaparti

igen, erről is akartam, a napsorrendet felcseréltem, de talán nem okoz nagyobb keverkavarodást, mint a tegnapi, munkahelyi kérdéssorozatom, mely folyamatosan a holnapi napra irányult. (de most akkor milyen nap lesz is holnap?)  

felkeltem 31-én úgy 11 körül, (t)ettem-(v)ettem, olvasgattam, elálmosodván fél hat tájban ledőltem, és úgy elaludtam, mint aki fél 11 tájban ébred csuromvizes álomból. irány a zuhanyozó, pizsama, fogmosás, majd rájöttem, hogy jéééééé, ma van a zév utolsó napja, tehát marha vidámnak "illik/kell" lenni. ezért hát odaültem a zuram mellé a tévé elé, és néztem. nem a zuram, hanem a dobozt. nem tudom, mi volt benne. egyszer csak hirtelen megjelent egy analóg óra a képernyőn, gyors KÖLYÖKpezsgőtöltés a két, odakészített kehelybe, és szerintem még azt sem mormogtam, hogy boldogújévet, dőltem be az ágyba. azaz dőltem volna, ha a zuram nem teszi be a Táncoló talpak c. DVD-t, és végignéztem. aranyos volt. igaz, néha féltem, de én már csak ilyen vagyok.

szilveszterezni (értsd bulizni) életemben összesen talán 2x voltam: egyszer még az egyetemen, harmadéves koromban, illetve ....... és már kb. 3 perce ülök és bámulom a billentyűket, de nem jut eszembe több, tehát valószínűleg a "talán" maximálisan helytállóan szépíti a hihetetlent.

valóban nem vagyok egy bulizos alkat, szerintem igazán mulatni sem tudok. vagy az is lehet, hogy a körülmények, az élet, a sors nem hozott még olyan lehetőséget, melyben önfeledten úgy istenigazából bulizhattam volna. nem tudom, mindenesetre van, aki tudja rólam, hogy szeretném megtapasztalni legalább egyszer a részegség mámorát. hogy miylen az, mit érzel olyankor. még ha a macskajaj nyávog is másnap, nem mondtam még le ebbéli tervemről. de egyedül - mint annyi sok minden  mást - ezt sem az igazi megtenni. alkalmi (?) kisegítő(k) jelentkezését várom. ki tart velem ki jóban-rosszban, sörben-borban-bélizben-martiniben-jégerben....?
mindez kikívánkozott már nagyon. kibuggyant.

a szilveszterre visszatérve. egyáltalán nem volt bulizós, viszont annál pihentetősebb :)

és valóban

amikor (ismét, merthogy tavaly is) a fejre állított karácsonyfa képét illesztettem be, nem tudtam, hogy VALÓBAN fejre áll majd ez a karácsony.

kezdődött a szentestével, mely inkább volt délután, mint szent, mindenesetre megadta az „ünneptelenítés" alaphangját.
igen, én voltam a hibás. ki más?
ha hibás valami, az én vagyok, ha hibázik valaki, az én vagyok, én vagyok a hiba és a hibázat egy személyben. mindig. mindig? nem biztos, de most én voltam. bevállalom, akár dr. csernusnál is.

a csendes éj, a mennybőla zangyal, a kiskarácsonynagykarácsony helyett b.zmegek, k.rvaéletek, b.dösp..ak és - ha már káromkodás, legyen súlya is! - az elmaradhatatlan lóf.szok fortisszimója zengett a konyhánkból.
sajnos.
és a néma csend honolt a lakásban, egy szó nem sok, annyi nem hagyta el egyikünk száját sem.

*********************************
aztán meg, mondanom sem kell talán, hiszen blogtoposz (jé, új szó?) a tegnapi nyári zápor-zivatar dörgéssel-villámlással huszon-akárhány fokkal - mínuszok, havazás, hóemberszagú tél helyett.

ha sejtettem volna, hogy a karácsonyt egyetlenegy képpel ennyire a feje tetejére állítom...

egy év elmúlt

igen, már két napja betöltöttem az 51. évem, és immár az ötvenkettediket (egek! kimondani is szörnyű, legalábbis nehéz!) taposom.
ám nem tudom, leírni még ma sem, amit akkor éreztem.
akkor = október tizedikén.
vagy amit most érzek az „akkor” kapcsán.
pedig itt ülök a gép előtt már jó ideje, de nem megy.
Mért?
nem, nem azert, mert annyira sok minden történt, hogy képtelen lennék csokorba szedni.
sőt nem is a nap kronológiáját (mert ezt aztán főleg nem) akartam leírni.
ellenben:
az impressziókat, a hangulatokat, az érzéseket, az élményeket, a meglepetéseket, a „véletleneket”, a cinkos összemosolygás(oka)t, az összes furamicsodát, és természetesen a nemszeretem dolgokat is, amik október 10-én, az 51. születésnapomon történtek velem.
képtelen vagyok erre.
még.
ám ez a bejegyzés az ígéret önmagamnak, hogy valamikor 
lesz majd egy „poszt”posztom arról, milyen is volt.
nem azért, hogy a múlton rágódjak. nem! (pedig de?)
hanem hogy tisztábban lássak sok mindent.
mert én én voltam aznap, én én vagyok most, és én én leszek holnap.
bár mégiscsak más.  

hangulatjelentés

naphiányom van, vagy nem is tudom...
tegnap éjjel dörgött az ég, esett az eső.
rosszul ébredtem, borús az idő,
mint a hangulatom
miért?
a cégnél se jobb
mindenki búval szexuált
találgatás, susmus, ki marad, ki megy
kérdő, számonkérő tekintetek, mintha mi tehetnénk arról, hogy. pedig nem.
fagyos légkör,
fojtogató levegőtlenség
és szőke fürtjeivel ő sincs itt
talán mégse csak a nap az, ami hiányzik...

Update:
... és amikor bejött, még a nap is kisütött :)

nyúlbogyó

úgy gondolom, létezik ok-okozati összefüggés a vastabletta és a naponta/másnaponta magamból kipréselt, szinte egyforma nagyságú, kopogós römi bogyók között.
csak azt nem tudom biztosan, hogy a táplálékkiegészítő vas az oka, vagy pedig én mentem át nyúlba a zöldségmániám okán.
ugyanis ily módon megváltozik a logikai összefüggés iránya...

mai hangulatom

Müller Péter: Titkos tanítások

,,Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod - nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj - és tudod, hogy nem kellett volna.

Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal. A szeretet nem hagy sem időt, sem távolságot. Ha gondolsz valakire, azonnal ott vagy, ha történik vele valami, azonnal érzed, s ha mélyen szeretsz valakit, kilépsz az időből, s az örökkévalóságot éled tovább: látod, hogy a bimbóban ott a virág, a virágban a hervadás, s elhervadt virágban az új élet csírája. Akik szeretik egymást, azoknak nem lehetnek titkaik, mert látják egymást nemcsak ma, holnap és holnapután, de ezer inkarnáció múlva is látják, és tévedhetetlenül fölismerik egymást. Bármilyen jelmez és maszk mögött is: ő az! Ismerem!

A szeretetben minden most van.

Minden együtt és minden egyszerre van: nincs múlt és jövő ideje."

augusztus 14-én

ez nem mikroderm abrázió volt... :(

hiába, no! öregszem. még ha nem is látszom (mindig) annyinak, amennyi vagyok!

egy névnap margójára

ha a számokat nézem, összesen 13 :)

hogy ez sok vagy kevés, nézőpont függvénye, mint annyi minden (vagy talán minden?)

ami számomra a legfontosabb, hogy (majdem) mind, ki a szívemhez közel áll, mondott/írt pár kedves, keresetlenül esetlen szót, szóláncot.

köszönöm, hiszen boldoggá varázsolódott a napom.

:)

önismeret vs ego + kérdés

Az ember természetéből fakad, hogy mint az áramló víz, a legkisebb ellenállás útját keressük.
Mindent megteszünk, hogy az akadályokat kikerüljük, és ne kelljen ténylegesen leküzdenünk őket. Ha van választás, az ember mindig a legkönnyebb opció mellett dönt.

biztosan?

elgondolkodtató

„...nem is az a baj, ha

az ember 'szarban' él,

hisz legtöbbünk élt már abban,

hanem az,

ha tisztában van ezzel,

és nem változtat rajta.”
(by dr. Csernus Imre, az igazi)

házasági évforduló

khm! igen, ma van.
a 18. !
és mélyen ha belelgondolok, nem tudom, megérte-e.
EZT nem lehet mérlegre tenni.
annyi rossz és még több rossz igazán kevés jóval...
és hol a mérleg nyelve?
középen.
vajon miért?

a hosszútávgyalogló magányossága. GPS kéretik

csoda klassz bejegyzéseket gyártok fejemben, míg a futópadon gyaloglok, és látszatra bambán nézek ki a buksimból.
pedig közben járnak az agykerekeim is, és a világmegváltáson kívül szinte minden témában születik poszt.
csak valahogy az edzőterem és a PC-hez jutás közt elveszik.
valahol félúton.
arra gondoltam, talán GPS-t kéne szerelni a fejemben lévő gondolatokra, és úgy biztosan konnyebben + hamarabb meglelném őket.
jó lenne, hiszen - bevallom - hiányoznak...

... vagy vágy

kétfajta ember létezik: azok, akik megvalósítják a vágyaikat, és a többiek...

most már csak azt kéne eldöntenem, hogy én hova tartozom.

és te?

hogyan mondjam el neked, amit nem lehet?

... -- .. .-.. . .-.. --- ...- . ... -.-- --- ..- ... . -.-. .. .-.-.- .. -- .. ... ... ..- .-.-.-

megfejtéshez