egy nem találkozás margójára

létezik, hogy az élet egyik legkomolyabb problémája, hogy a lelked olyan szavak feszítik, amelyeket nem mondhatsz el annak, akinek szeretnéd?

és az elképzelhető, hogy az igazi boldogság csak azért nem ért el hozzád eddig, mert olyan nagy, hogy csak kis lépésekkel képes közeledni?

talált szavak

Talált szavak

akarom vagy nem, tudom:

elveszítem egy napon

ellentétet vonzó vagyok  

süvítő szélben fák hajlonganak  

feltolul bennem szóforgatag

nincs bennem harag

hangtalanul és hangosan szidom 

magam, miért akarom

őrizni és eldobni dalom

midőn lazán összefonódunk, meg-

hipnotizál félmeztelenséged

érzem keménységed

finom örlemény lesz testünk 

mint kőkemény 

tollal karcolt költemény   

hordozhassalak-e magamban 

kérdezem, levélszemétnek sorsomban

nincs helye azonban

akarom vagy nem, tudom: 

megtalálom egy napon

romantikus alkat vagyok

hideg borzongás helyett 

a gondolatba testem 

forrón beleremegett

holiday után

ma már január 24. van!
és én csak
várok
várok
várok
... de meddig leszek még képes
mindig csak
várni
várn
vár
vá
v
?

vallomás

múlt héten szabadságon voltam, de az orrom nem dugtam ki az utcára
hangulatom mit sem változott
az lenne a legjobb, ha elrejtőzhetnék a tél elől
a gondolataim elől
ha elrejthetném önmagam

a múltba menekülés
megszokott dolog nálam
nem nehéz felidéznem arcod
emlékek
minden csodálatos volt
ha minden rossz volt is

a naptárba írt időpontok
a bennünket elválasztó változók egyenlete
az óramutatók visszafelé járnak

nagyon lassan

átváltoztatva bennünket
egyazon fa gyökereivé

egy év elmúlt

a gép már landolt. itt is, de ott is.
SMS nem érkezett.
miért vártam most is,
mint ki még sosem vétkezett?
a szerelemnek parancsolj megálljt,
ha nincs partner az érzésben
fényképét és a fájó hiányt
simogatva helyette a sötétben

szeretek valakit

valaki szeret
valakit szeretsz
kölcsönösen
egyidejűleg
s a megsértett szabályok listáján eggyel több lett
rövid és kevés az éj
a reggel skarlátvörös
fénnyel kél
mint édes füst marad számban az íze
s melege összes árnyalatára
emlékszik testem

vagy-vagy

mily furcsa s szomorú, hogy talán egy levegőt szívtunk, még ha csak két napig is, ám a lábunk alatt futó út sem vált eggyé...