keljfeljancsi fogkefe? fogkefe keljfeljancsi?

itt találtam, és azonnal vevő lennék rá, ha tudnám, hol lehet kapni!
beleszerelmesedtem, és kell nekem egy (-két) ilyen.
aki tudja, hol/honnan/hogyé', kérem, jelezze! :)

nem vagy velem

a cukor nem olvad 
a pohár félig üres 
a kar elernyedt 
a tekintet mozdulatlan 

a játszótéren szél sétál
világtérkép az ablakkeretben
megsérült a törékeny egyensúly
elvál(t)unk itt, de találkozunk-e ott?

jövőbenbízvabízó

jövőre veled ugyanitt.

jövőre velem ugyanitt?

jövőre vele ugyanott!
:)

a paráznaság bűne

ha már a (majdnem) hét fő bűnnél tartok, úgy tűnik ebben az évben már nem esek a a paráznaság bűnébe! sajnos.
nem, nem azért, mert elhatároztam, hogy jó (tkp. mi az, hogy „jó”?) leszek.
nem, nem.
hanem azért, mert Ő nem tud megküzdeni a lelkiismerete döfködéseivel, a stresszel, az ebből következő pszichikai és szomatikus (vagyis pszichoszomatikus?) tüneteivel.
sajnos.
jó hír: Neki legalább van lelkiismerete.

mai hangulatom

Müller Péter: Titkos tanítások

,,Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod - nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj - és tudod, hogy nem kellett volna.

Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal. A szeretet nem hagy sem időt, sem távolságot. Ha gondolsz valakire, azonnal ott vagy, ha történik vele valami, azonnal érzed, s ha mélyen szeretsz valakit, kilépsz az időből, s az örökkévalóságot éled tovább: látod, hogy a bimbóban ott a virág, a virágban a hervadás, s elhervadt virágban az új élet csírája. Akik szeretik egymást, azoknak nem lehetnek titkaik, mert látják egymást nemcsak ma, holnap és holnapután, de ezer inkarnáció múlva is látják, és tévedhetetlenül fölismerik egymást. Bármilyen jelmez és maszk mögött is: ő az! Ismerem!

A szeretetben minden most van.

Minden együtt és minden egyszerre van: nincs múlt és jövő ideje."

hangulatomhoz illő

„Az igazi szeretet próbája egyedül az, hogy nem fél a másik ember szeretetétől, hogy elegendő benne a szelídség, a türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadja azt.”
(Pilinszky János)

lelkifröccs

nemén:
A rossz szexnel csak egy rosszabb dolog van. Ha nincs egyaltalan!
(...)
nemén:
figyusz, en csak azt szeretnem, hogy normalis, kiegyensulyozottabb eletet eljel
(...)
nemén:
vegul is vannak mazochistak is, te egy szep peldany vagy beloluk
(...)
nemén:
be kellene teged keretezni es kiallitani

szerelem

Szerelem
Szerelem reggel.
Szerelem délben.
Szerelem este.
Szerelem egész nap
... ezt a nyavalyás golyóstollat!
(és már lehet, hogy be is golyóztam tőle! )

a párhuzamosok találkozása

"de legalább van, aki miatt szomorkodhatok néha"

bigi, ez is a tijedé!

Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata.

A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal.

Mi persze éppen fordítva gondoljuk.

Mi azt hisszük, hogy az a 'valóság', amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset.

Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a 'senkihez sincs közöm' életérzése.

És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor.

Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy “Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!” – miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: “Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!”

Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk.

Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk.

Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.

(Müller Péter: Szeretetkönyv)

hatvan percre az élettől

Mindössze hatvan perc, ez minden, amit szeretnék.
Egyetlen órát, hogy rád mosolyogjak, hogy veled nevethessek. Egyetlenegy órát, amikor a hangod hallgatom. Csak egy órát, míg többre vágyakozunk.

Mindössze hatvan perc, ez minden, amit szeretnék.
Egyetlen órát, hogy együtt sírjunk. Egyetlenegy órát, hogy a gondjaimat megoszthassam veled, és hogy segíthessek neked a tieidben. Csak egy órát, és az se baj, ha kettő vagy három lesz belőle.

Mindössze hatvan perc, ez minden, amit szeretnék.
Egyetlen órát, hogy megoszthassam veled a vágyaimat, és hogy együtt álmodjuk azokat tovább. Egyetlenegy órát, amikor a csönd nem üvölt, és mi kéz a kézben ülünk. Csak egy órát, melyben bármit kívánhatunk.

rám talált. vagy én rá?

"Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát.
Bátorság, csaknem hősiesség.
A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól.
Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát.
Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle."
(Márai Sándor)

mert kellesz, kellenél - nagyonnagyon

Hozd el két tenyeredben
a tengerek vizét,
karjaidban a nyár szitakötőjét,
homlokodon
a napkorongot,
s míg várlak,
hideg kövön térdelek
(Várnay Dea: Dal)

holnap: a költészet napja; egy kis ízelítő

Baranyi Ferenc: FOGADALOM

Kíméletlenségemmel becsüllek én - olykor gyilkol a simogatás.

Fogadom, hogy bántani mindig igazságtalanul igyekezlek,

mert "igazságos bántást" nem ismer az őszinteség,

fogadom: úgy ütlek meg én, hogy fájjon erősen,

mert szép missziója az ütésnek, hogy fájdalmat okozzon.

Fogadom: gátat nem vetek én az agyamba rohanó vérnek,

midőn szoknyát lebbentve a szél lányok felé lök,

nehogy a nosztalgiává sokasodó apró lemondások

alattomos bújtogatásaival ellened fordítson a visszafogottság.

Fogadom, hogy sorsod plüssébe rajzszöget csempészek én,

hogy minden lélekhájasító ernyedésből felhessentselek,

s a konszolidáltság marasztalóan kellemes sírboltjából

kemény életre trombitáljalak.

Fogadom, hogy gyűlölni is foglak,

fogadom, hogy határtalan önzéssel tüntetlek ki,

mert csak a nagy szerelem bírja el az önzést,

fogadom, hogy csúnyán hagylak el majd,

mert szépen búcsúzni csak ismerőssé hűlt szeretők

egykedvűsége képes,

és fogadom: legigazabb vágyam, hogy sose hagyjalak el,

hogy veled végre magammá lehessek,

és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek.

Csak szeretlek.

(1968)

kép szöveg nélkül...

kép: http://alexi-kara.deviantart.com/art/LS-Studios-2008-112796340

Még a felhők is...

... valentinoznak ma.

Nem tudom, miért - pedig DE!! -, ám én azt szeretném, ha mindennap "Valentin-nap" lenne.

Nem csak nekem. Nem csak neked.

Mindenkinek.

a képet Tőle kértem/kaptam. Köszönöm! :)

érzelem vs. józan ész

Az emberek azt hiszik, a szeretet érzelem. Pedig a szeretet józan ész.
(Ken Kesey)

itt belepillanthatsz a filmbe, és eldönheted: érzelem vagy józan ész! :)

Ha erre jártál, ehhez mindenképpen kommentelj, kérlek!
Az első gondolatot, ami eszedbe jut róla!
Thx! :)

Enni vagy nem enni? – Gombóc Artúr dilemmája

Jééééé, ezt kábé tavaly ilyenkor irtam! :)

„Kerek csokoládé, szögletes csokoládé, táblás csokoládé, lyukas csokoládé, töltött csokoládé, mogyorós csokoládé, tejcsokoládé, étcsokoládé, fehér csokoládé, csokoládés csokoládé!"
Mmm és nyamm! Gombóc Artúr tud valamit.

Bevallom, nem vagyok Artúr, és nem is Békescsabán élek. És tulajdonképpen gombócságom talán még nem is annyira gömbölyű. Vagyis attól függ, merről néznek. Engem. Aki nem Artúr, ráadásul nőből van. Amikor szóba kerül ez a – morfológiámat érintő és felettébb kellemetlen – téma, általában így védekezem: ugyammá, én annyira sokoldalú vagyok, hogy az már szinte gömb! Mert ugyebár a gombóc szó alapja a gömb (vagy fordítva?) – ha már a morfológiánál tartunk!

Azt is be kell vallanom, hogy sok-sok somlói galuska lecsúszott a torkomon addig, míg pontosan tizenhat évvel ezelőtt üzleti útra utaztam Békéscsabára. A gasztronómiai élmény nagyságát azonban mi sem jelzi jobban, mint a tény: a tárgyalásról már fogalmam sincs, a résztevőkre is csak hellyel-közzel emlékszem, de az íz, AZ a finom aroma máig él bennem.

Négyórás autózás után értünk a viharsarki megyeszékelyre, mert mintha korcsolyapályán haladtunk volna. Szél fújt, hó esett... és az ünnepek helyett mindenféle sószóró és hófúvó gépek jöttek velünk szembe. Békéscsabából én csak egy nagy térre emlékszem, ami tele hóval-jéggel, es jobboldalt egy étterem, a Fiume. Mint a sors küldötte: a megfáradt vándor menedéke, kikötője. Ázott-fagyott varjak tértünk be, én a legbelső sarokban lévő asztalt választottam – nem is én lettem volna, ha nem ezt teszem! Bár volt leves, második-harmadik fogás, bennem a desszert hagyott csak nyomokat.

De olyan mélyeket, hogy azóta nálam ez a somlói galuska etalonja.

Milyen volt? Krúdynak kéne lennem, hogy kellő érzékletességgel képes legyek leírni az ízeket, ám a Mesterrel nem szeretnék versenyre kelni. Gombócartúr létemnek megfelelően sok másikat megettem már, de azt az ízharmóniát azóta sem érezték ízlelőbimbóim.

Azt is mondhatom: ahány városban járok, desszertnek mindenütt a somlóit választom. De valahogy a Joyce Ulyssesében felbukkanó ízélmény-hasonlóság nyomokban sem tér vissza. Szerintem a Fiume titka valahol a csokoládéban rejlik. Nem túl édes, ám nem is keserű, és mégis csokoládé.

Olyan csokoládés csokoládé. Afféle modernkori manna. Amit lehet szidni, fanyalogva nem enni, de kéjes élvezettel majszolni és dicsérni is.

Csak megjegyzem: a cikk megírásakor egy egész tábla 75 százalékos kakaótartalmú narancsízű étcsokoládét termeltem be. Enni vagy nem? Számomra nem kérdés...

Mikulás

én azt kértem a Mikulástól, hogy nyugtasson meg, ne fájjon a gyomrod, és önfeledten örülj minden jónak, amit a zsákjából neked ajándékoz.

Ja, és persze a Hunnyról se feledkezz el... :) Jó lesz az még jövőre is! :P

P. S. 3LKOM rlz!! :) és ezt komolyan gondolom.

valami ilyesmi

So are you to my thoughts as food to life,
Or as sweet-season'd showers are to the ground;
And for the peace of you I hold such strife
As 'twixt a miser and his wealth is found;
Now proud as an enjoyer and anon
Doubting the filching age will steal his treasure,
Now counting best to be with you alone,
Then better'd that the world may see my pleasure;
Sometime all full with feasting on your sight
And by and by clean starved for a look;
Possessing or pursuing no delight,
Save what is had or must from you be took.
Thus do I pine and surfeit day by day,
Or gluttoning on all, or all away.

(Shakespeare, LXXV. szonett )