amikor hajnali fél kilenc felé hallottam a kulcscsörgéséről, hogy idegesen nyitja az ajtót, éreztem hogy baj van.
nem tévedtem. sajnos.

ki az, aki 2010 Magyarországán egyszerűen otthagyja  a főnökét (=munkahelyét), mert rossz hangsúllyal szólt hozzá, számon kért tőle valamit, mire ő - senki többet? harmadszor! - kérdés-felelet nélkül felkabátol és elhúz? tudván tudva, hogy ez egyenlő a kirúgásával?
igen. "sikerült". valóban kirúgták. ma.

na ki ő? 

nekem - magamról

szavakkal játszom
emlékharmóniákat
lelked húrjain

vagy-vagy

mily furcsa s szomorú, hogy talán egy levegőt szívtunk, még ha csak két napig is, ám a lábunk alatt futó út sem vált eggyé...

szerelem. szerelem? szerelem!

Élj! - mondta az Élet.
Szeress! - ölelt át gyengéden  a Szerelem.
Adj! - mosolygott a Boldogság.
Higgy és járj! - kopogtatott a Szív.
Dönts! -  kacsintott rám a Bölcsesség.
Próbáld meg! - suttogta az Álom. 
S a Gyöngédség lehunyta szemét, 
az Ész megadta magát az Álomnak,
a Tapasztalat mosolyogva utat nyitott, 
és a Büszkeség az Okkal nem térhetett vissza...
Próbáld meg! - suttogta ismét az Álom.
Legyél! - mondta nevetve a Sors,
mely Csókkal jutalmazott, 
és ajándékba Szerencsét adott.  

feljegyzések a diliházból

"Mindig keresem a koherenciát. Az őrültségben is."

ötlet.hiába.valóság

bármily hatalmas ötlet, még a leglelkesítőbb is, teljesen felesleges, amíg nem határozod el magad, hogy dolgozz rajta. Rajta hát!!! - mondom. magamnak!

miért?

napok (hetek?) óta tartó "lefosombammeg",  vállrándítós hangulatom nem múlik.
pedig már annyi keserűcsokit megettem lehetőséget adva a boldogsághormonoknak, hogy tegyék, amit tenniük kell, de valahogy nem érzem a hatást. ha csak azt nem, hogy a nadrágom kezd összemenni, ezért még inkább "lefosombammeg"! indulatba jövök, vállat rándítok és...

(igen, azt hiszem, fáj a lelkem!)

relativitás

úgy érezem, mint ha önmagam optikai csalódása lennék!

a tegnap mottója

premisszák: 

• Jó munkához idő kell. 
• Az idő pénz. 
• A pénz  nem boldogít. 

konklúzió: Tehát a jó munka nem boldogít.

milyen igaz!

ha közelebb van:
élesebben látni, hogy
elérhetetlen.

(Fodor Ákos)