nyolc éve történt, 9/11

in memoriam

English version

Sharon, 9/11 (Hungarian version)

Sharon
Nem, nem Sharon Stone-ról van szó! Azt is írhattam volna, hogy „-sari”. Ez ugyanis a nickje. Hogy mindenki értse, miről is írok: az egyik számítógépes beszélgetős csatornán egy időben gyakori vendég voltam én is. Itt ismerkedtem meg „-sari”-val.
Azt, hogy valójában mi a neve, mit csinál és hogyan él, csak jóval később tudtam meg. Akkor, amikor már napi kapcsolatban álltunk. Szárba szökkenő barátságunk egyik pillére a gyermek utáni minden akadályt leküzdő vágy, míg a másik az a feltétlen bizalom volt, amit sokan nem értenek meg, ha az interneten kialakuló barátságokról van szó. Nem tudom megmagyarázni, miért éreztem magamhoz oly közelinek éppen őt, mint ahogyan azt sem értem, Sharon miért éppen engem tisztelt meg azzal, hogy elmondta (pontosabban: leírta) minden apró mozzanatát annak a magánjellegű harcnak, melynek célja a jövő reménysége, boldog házasságuk koronája: az egészséges gyermek volt.
Sharon 36 éves. Hatesztendősen került ki Amerikába, diplomata-csemeteként. Ott járta ki az összes elképzelhető iskolát. Első szerelem, második, majd a sokadik. Házasság, beteljesült boldogság. De valami hiányzik mar 6 éve …! És akkor most, amikor már mindketten lemondtak a saját, közös gyerekről; amikor elindították az örökbefogadás – még a tengerentúlon is csikorgó kerekű – gépezetét, nem mernek hinni a szemüknek: a terhességi teszt pozitív! Ezért volt hát a levertség, a fáradékonyság, a hirtelenjött vérszegénység! Öröm, ujjongás, az a levél, melyben csupa nagybetűs a babát várunk mondat!
Együtt örülök velük. Lám, mégis vannak csodák – mondogatom, és szinte érzem a reggeli hányingereket, a pocaklakó első rúgását. Látom magam előtt az örömkönnyektől csillogó szemű férjet is, aki – miután megtudta, hogy a pici jövevény kislány lesz, és valamilyen csodamasinéria segítségével háromdimenziósan is láthatta – hirtelen ötlettől vezérelve mindent megvett a szupermarketben, ami rózsaszín csak a keze ügyébe akadt.
Sharon is boldog, hiszen már csak négy hét van hátra a papás szülésig. Szülünk – mondogatja a levelekben, ugyanis mindketten járnak a kismama-tanfolyamra. És milyen érdekes: a szülés várható időpontja október 10., az én születésnapom! Igaz, ők ezt nem tudták, a kicsit mégis Claire-nek szolítgatták, ha hozzá beszéltek. Márpedig -sari leveleiből világossá vált számomra, hogy rengeteget beszélgetnek vele, énekelnek neki, becézgetik.
Szeptember 10-én arról írt, hogy már nem dolgozik. Készülnek a baba fogadására, már megvették a babaszobát is!
Utóiratban említette meg, hogy másnap beszalad a munkahelyére elintézni egy-két dolgot, de csakis Tommal, mert Claire egyre nagyobb, mozgékonyabb és követelőzőbb: nagyon kíváncsi már a világra, és ugyebár szülés előtt alig egy hónappal nem árt, ha az apuka is vele van!
Sharon lelkiismeretes munkaerő. Amit megígér, mindig megtartja.

A World Trade Center 84. emeletén dolgozott …

Sharon, 9/11 (English version)

Sharon, 9/11

No, this story is not about Sharon Stone! I could have called her „-sari”, because that was her nickname. To make things clear: I was a frequent visitor of an internet chat channel, and I met „-sari” there.

Some time had passed before I learned her real name, her job and way of life. By then we were in daily contact. Our blooming friendship was based on our endless and ever-hoping desire for a baby, and also on the unconditional trust, which only those can understand, who know the nature of internet-induced friendships. I cannot explain why I felt her so close, and I have no idea why she picked me to share all the details of her personal struggle, in which she aimed and hoped to crown their marriage with a healthy baby. Sharon was 36 years old. She moved to the US at the age of six, as a diplomat’s child. She attended all kinds of schools there. She had her first and second love, followed by many others. Later she got married, and had her happiness fulfilled. But something had been missing for six years… They were just about to give up the hope of having a child of their own, and started the procedure of adoption – which is quite laboriuos even int the US –, when they could not believe their eyes: the pregnancy test was positive! Now they understood why she had been so tired and week lately! Her next letter is full of joy and glee, when she wrote in all capitals: WE ARE EXPECTING A BABY!!

I was rejoicing with them. Yes, miracles can always happen, I said to myself, and I almost felt the morning sickness, and the first kicks of the little unborn creature. I imagined the happy, bright-eyed husband, who was moved by the spur of the moment, and bought all pink things available in the supermarket after learning that the newcomer would be a girl, and seeing her 3D picture with the help of a clever appliance. Sharon was blisfully happy, because in four weeks she would have the baby – with the proud papa’s attendance, of course. We are preparing to give birth – told me in her letters, because they go to the prep course together. What a coindicence: the baby is due on October 10, which is my birthday! They did not know that, yet called the baby Claire, when they were talking to her. And –sari’s letter made it clear that they spent a lot of time talking, singing and cooing to the baby.

On September 10 she wrote and told me that she was not going out to work any more. They were making preparations for the reception of the baby, and had even furnished the nursery! In her post script she added that she would go into her office the following day, but with Tom, of course. Claire is getting too active, and is keen to see the world outside. With a baby on the way, it is better to be accompanied by a husband.

Sharon had always been a conscientious person at work, and always kept her promises.

Her office was on the 84th floor of the World Trade Center...