félek

bevallom és bevállalom: félek.
félek, mert a jövőm igencsak bizonytalannak tűnik.
tűnik? nem csak, hiszen hova/kinek kell egy nagy tapasztalatú ember, ha elmúlt 50?
50+ évesen már lehet igazán nagy gyakorlatom, lehetek profi a szakmámban, szülni sem megyek.
megyek viszont tönkre, mert a stressz mindenféle kórhálókat sző ott benn, mélyen a testemben.
a testemben és a lelkemben. vagyok egy test egy lélek?
lélek, még élek, kérlek hadd legyen ez így, oly sok a tervem:
a haikuk, novellák mellett caminói canossámat olyanra és úgy megírni, amilyent és ahogyan előttem még senki;
mesekönyvötletek a fejemben, noteszlapok széljegyzetein;
egy szakácskönyvfélét is tervbe vettem, hiszen imádott apósom egyszerű, de mennyei étkei az utókorra csak így hagyományozódhatnak,
és megannyi más: olvasatlan könyvek garmadája a polcokon, elolvasni őket. mikor?
mikor? - kérdezem, és az UH-leletem utolsó két mondata sajnos leszűkíti az időt: "a bal alhasban fájdalommal jelzett ponton rövid szakaszon a bélfal echoszegényebben, diszkréten vaskosabban ábrázolódik. Vélemény: colonoscopia javasolt."

igen: vastagbélgyulladásom van, ami pszichés eredetre vezethető vissza, viszont ez az egyik olyan ilyen eredetű betegség, amelyik valós testi dolgokat produkál.
jelenleg Normix 200 mg antibiotikumot szedek lóadagban (24 tablettát 6 nap alatt: 2x2/3 nap; 3x1/3 nap) , és utána nem úszom meg a vastagbéltükrözést.

OK. essünk túl rajta, de mi lesz utána?
bevallom és bevállalom: félek.
 

54.

hogyan tovább?

bevallom, éreztem, hogy rám is sor kerül, de nem hittem, hogy ilyen hamar.
sőt nem hittem, hogy rajtam kívül még 12 közvetlen kollégámmal ugyanez történik.
nem nyújtom tovább, következzenek a száraz tények:
egy teljes és jól összeszokott napilapgyártó csoportot építenek le "fokozatosan", azaz a csoportos elbocsátást kijátszva, bár látszólag teljesen jogszerűen.
én hivatalosan  november 19-én dolgozom utoljára.
a 12-es számot ezentúl nem hiszem, hogy szeretem, mert 2012.12.12. a felmondási idő vége, tehát "hivatalosan" eddig vagyok állományban.

mi lesz veled, emberke? - kérdezem magamtól még akkor is, sőt éppen azért, mert már 50+ vagyok.
igaz, hogy hosszú évek (26+) tapasztalatával és elismerten nagy tudással rendelkezem a szakmában, nem számít.
igaz, hogy mindenkinek mindig mindenben önzetlenül segítettem, nem számít.
mint ahogy az sem érdekel senkit (ott fönt, ahol erről az egészről döntést hoztak), hogy a kocka alakú, döcögve nyögvenyelős mondatok gyöngyként gurulva kapcsolódtak szóláncokká, és hibátlanul kerültek az olvasókhoz.
********
új fejezet kezdődik, ez az egy biztos.
viszont nem tudom, lesz-e/lehet-e elegendő anyagi fedezet, s ha esetleg igen, megvalósíthatom-e a dédelgetett álmomat, Caminót.  

hogyan tovább? egyelőre nincs válasz.