2009. november 26., csütörtök

a paráznaság bűne



ha már a (majdnem) hét fő bűnnél tartok, úgy tűnik ebben az évben már nem esek a a paráznaság bűnébe! sajnos.
nem, nem azért, mert elhatároztam, hogy jó (tkp. mi az, hogy „jó”?) leszek.
nem, nem.
hanem azért, mert Ő nem tud megküzdeni a lelkiismerete döfködéseivel, a stresszel, az ebből következő pszichikai és szomatikus (vagyis pszichoszomatikus?) tüneteivel.
sajnos.
jó hír: Neki legalább van lelkiismerete.

2009. november 24., kedd

a falánkság bűne



már régen voltam ennyire
Gombócartúr...
csak amióta a melóból megjöttem (kb. 22:00), megettem 2 pudingot, egy kis csokit, kekszet, és  még
most is azt mondom: éhes vagyok. :S

2009. november 15., vasárnap

a vonzalmak története


a vonzalmak története egyben az eltávolodások története is:
  • ő megkíván
  • én megkívánom
  • én kívánom
  • én megkapom
  • ő megkap
  • én nem kívánom
  • én nem akarom kívánni
  • ő nem kíván
  • én megkívánom
(és kezdődik elölről az egész)

2009. november 13., péntek

gyászol a lelkem

senkinek nem kívánom azt az érzést, amikor élete első szerelmének fényképét (gimnázium, első együttjárás, első csók, és/de más semmi) hosszú-hosszú évek múltán a reggeli utáni újságolvasáskor fedezi fel.
a lap gyászhírek rovatában.
R.I.P., J. G.!

2009. november 11., szerda

vallomás

bevallom, már nagyon unom a munka nélküli tétlenségre kárhoztatott napjaim.
nem mintha nem talál(hat)nék kellően tartalmas elfoglaltságot.
az lenne.
a baj annyi, hogy mindenhez szükségeltetik a jobb kezem is.
többé vagy kevésbé? ez mindegy, hiszen igen-igen fáj valamennyi apró mozdulat.

(igen, még az írás is!)

2009. november 10., kedd

milyen kávé vagyok?

Ты - мокко.
image
После тебя остается сладость и шоколадное послевкусие.
Вообще, ты - странное смешение сладости и горечи.
Что-то - внешнее, что-то - внутреннее.
Тебя любят не все, но даже те, кто любит - любят за разное.

sir_archet
http://infiction.ru/
Пройти тест
A kérdés az volt, hogy milyen kávé vagyok...
a teszt eredménye szerint: "MOKKA"
(nem is értem a kérdést: hát kávékávé, nem?)

a "szöveges értékelés" szerint:
utánad édes és csokoládés utóíz marad.
általában az édes és a keserű különös keveréke vagy.
ami kívül, az belül is.
nem szeret mindenki, sőt azok, akik igen, ők is mind másért.

2009. november 3., kedd

helloszia!

igen, kérem, ezt is meg kellett érnem:
a vasárnapi békaesésem = munkahelyi baleset, hiszen éppen oda igyekeztem.
a jegyzőkönyv felvételéhez pedig be kellett mennem ma a ceghez.
Tibo kollégam mivel fogad hangosan?
idezem: „Na, hogy megy már a balkezes seggtörlés?”
egy fél pillanatra talán megszűnt a szerkesztőségi alapzsongás, majd kipukkadt a röhögés.
először belőlem, majd a többiekből is.
nevetéstől fuldoklva válaszoltam neki: „édesdrágatibókám, én is nagyon szeretlek!”
jó is a jó munkahelyi légkör.
ha jó...
kivéve, ha az emberek nem kínjukban poénkodnak, merthogy újabban már ez megy.

ki marad? ki megy? mikor? miért?
(és ebben a vérzivataros helyzetben kellett nekem eltörnöm a csuklómat,
8, azaz Nyolc hét táppénzre kárhozatva magam.)
csoda-e, hogy félek?
félek, hogy engem is,
engem is elküldnek,
elküldenek, mert ...

mért is?

hát ez az, amit nem tudok meg, ha nekem is azt mondják majd, hogy szépvoltjóvoltköszönömennyi.
:(

2009. november 2., hétfő

kényszerpihenő

párbeszéd ma délután fél három körül:
főnököm: - Orsó vagy sing?
én: - Orsó.
főnököm: - Ajjó. Az minimum nyolc hét...
én: De én lerövidítem: max. három az a nyolc. :)

ebből kiderül, hogy a jobb kezem csuklója csücske eltört?

ezeket bal kézzel pötyögöm, egy ujjal.
csak éppen nem sikongatok, mint az egyszeri titkárnő...