2010. december 31., péntek

az új évre – mindenkinek

"Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra menőket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben."

(Arany János)

2010. december 24., péntek

áldott karácsonyt!

Ma úgy kén’, hogy egymást öleljék
Szívükre mind az emberek
(Ady Endre)


ezzel az idézettel kívánok minden olvasómnak áldott, békés karácsonyi ünnepeket
szeretettel, 
oximoron   


hallga!:)

2010. december 19., vasárnap

ünnep elé

a karácsony közeledtével válok egyre szomorúbbá és agressszívabbá. nem tudom, hogy ez ok-okozati összefüggésbe hozható egymással, viszont tény. és ez nagy baj! mióta anyukám meghalt, a karácsonyozás más jelentést kapott kis családomban. nem igaz: nem a jelentése változott meg, hanem a minősége.
a várakozás időszaka, gyertyák a fenyőkoszorún, a nagybevásárlás, a bejglisütés, a készülődés, az a pillangószárny-remegés a gyomorban, az izgalom, mely az ajándékkészítést övezi...
helyett
várakozás, pénzszámolás, előre megbeszélt "ezjóleszajándéknak?", műöröm, műfenyő, műbejgli, műmosoly, műkarácsony, műünnep.

nem lehetne, hogy elalszom, és csak akkor ébredek fel, amikor akarok? s ha nem akarok, akkor pedig egyáltalán nem.

most  nagyon úgy érzem, nem akarok. sem felébredni, sem karácsonyozni, sem élni...

2010. december 14., kedd

vallomás

múlt héten szabadságon voltam, de az orrom nem dugtam ki az utcára
hangulatom mit sem változott
az lenne a legjobb, ha elrejtőzhetnék a tél elől
a gondolataim elől
ha elrejthetném önmagam

a múltba menekülés
megszokott dolog nálam
nem nehéz felidéznem arcod
emlékek
minden csodálatos volt
ha minden rossz volt is

a naptárba írt időpontok
a bennünket elválasztó változók egyenlete
az óramutatók visszafelé járnak

nagyon lassan

átváltoztatva bennünket
egyazon fa gyökereivé

2010. december 12., vasárnap

egy év elmúlt

a gép már landolt. itt is, de ott is.
SMS nem érkezett.
miért vártam most is,
mint ki még sosem vétkezett?
a szerelemnek parancsolj megálljt,
ha nincs partner az érzésben
fényképét és a fájó hiányt
simogatva helyette a sötétben

2010. december 8., szerda

szeretek valakit

valaki szeret
valakit szeretsz
kölcsönösen
egyidejűleg
s a megsértett szabályok listáján eggyel több lett
rövid és kevés az éj
a reggel skarlátvörös
fénnyel kél
mint édes füst marad számban az íze
s melege összes árnyalatára
emlékszik testem

2010. december 7., kedd

amikor hajnali fél kilenc felé hallottam a kulcscsörgéséről, hogy idegesen nyitja az ajtót, éreztem hogy baj van.
nem tévedtem. sajnos.

ki az, aki 2010 Magyarországán egyszerűen otthagyja  a főnökét (=munkahelyét), mert rossz hangsúllyal szólt hozzá, számon kért tőle valamit, mire ő - senki többet? harmadszor! - kérdés-felelet nélkül felkabátol és elhúz? tudván tudva, hogy ez egyenlő a kirúgásával?
igen. "sikerült". valóban kirúgták. ma.

na ki ő? 

nekem - magamról

szavakkal játszom
emlékharmóniákat
lelked húrjain

2010. december 6., hétfő

vagy-vagy

mily furcsa s szomorú, hogy talán egy levegőt szívtunk, még ha csak két napig is, ám a lábunk alatt futó út sem vált eggyé...

2010. december 4., szombat

szerelem. szerelem? szerelem!

Élj! - mondta az Élet.
Szeress! - ölelt át gyengéden  a Szerelem.
Adj! - mosolygott a Boldogság.
Higgy és járj! - kopogtatott a Szív.
Dönts! -  kacsintott rám a Bölcsesség.
Próbáld meg! - suttogta az Álom. 
S a Gyöngédség lehunyta szemét, 
az Ész megadta magát az Álomnak,
a Tapasztalat mosolyogva utat nyitott, 
és a Büszkeség az Okkal nem térhetett vissza...
Próbáld meg! - suttogta ismét az Álom.
Legyél! - mondta nevetve a Sors,
mely Csókkal jutalmazott, 
és ajándékba Szerencsét adott.