2010. december 14., kedd

vallomás

múlt héten szabadságon voltam, de az orrom nem dugtam ki az utcára
hangulatom mit sem változott
az lenne a legjobb, ha elrejtőzhetnék a tél elől
a gondolataim elől
ha elrejthetném önmagam

a múltba menekülés
megszokott dolog nálam
nem nehéz felidéznem arcod
emlékek
minden csodálatos volt
ha minden rossz volt is

a naptárba írt időpontok
a bennünket elválasztó változók egyenlete
az óramutatók visszafelé járnak

nagyon lassan

átváltoztatva bennünket
egyazon fa gyökereivé

3 megjegyzés:

Málna írta...

gyönyörűen szállingóznak a hópihék...

nézd meg kedves!


(gyere ki onnan ahol most ülsz)

Lili írta...

Amíg rejtőzködsz és a gondolataid ide elszöknek tőled, csak tedd, jó is az emlékezés, nekünk meg a szép gondolatok olvasása. Szeretettel üdvözöllek:)

monik írta...

Kedves Oxi! Én is az ilyen gondolatoktól menekültem az írásba,és az írásterápia sokat segített:)Vannak emberek,akik a változásokat nehezebben élik meg,legyen az évszak,vagy valaki hiánya.Amúgy ez a nagy felhajtás,így ünnepek előtt engem is zavar,régen a hangsúly a lényegen volt,és ebben a zűrzavarban éppen most azt nem találjuk.