2008. június 28., szombat

netszerelem, igaz tortenet

Ültél-e már órákat, farkasszemet nézve a sötétből előbukkanó betűkkel? Vártad-e izgatottan: valaki gondolt-e ma rád, vagy hosszú hallgatással, rövid jaj-sikollyal adtad-e a másik tudomására: mi bánt, minek örülsz? Átérezted-e valaha, hogy körülötted megfogható a Csönd? Keltél-e korán, esetleg le sem feküdtél; gyalogoltál-e esőben, hóban csak azért, hogy komputerközelben légy, és ne mulaszd el egyetlen szavát sem annak a másiknak?
Igen? Akkor ne szólj semmit, mert átérzed, hogy milyen sokan vagyunk, akik arra várunk, hogy megszólaljon valaki értünk, csak nekünk. Csak mi legyünk a FONTOSAK annak a másiknak. Akár órákat várva egy-egy találkozóra.

Mondhatod: eszméik rabjai; valahol félresiklott valami bennük?
Igen, ez az egyszerűbb. Így elintézni …

De akkor miért van, hogy a személytelenség mögött is lázasan kutatjuk a személyt, és mi, akik nem tudjuk szavakba foglalni érzéseinket a nagyvilágnak, csak félresikerült vallomást hallhatnak rólunk? Hogyan válunk hát legtitkosabb vágyainkat is feltáró sebezhető istenekké a személytelenségben? Hogyan válunk tudatos cselekvőkké? Hogyan éljük át legbensőbb álmainkat?

Ne mondd, hogy a személytelenség teszi! Azt mondanám: a biztonság, a bizonyosság, hogy nem nevetnek szemközt sutára sikeredett mondataidért, „félrecsúszott nyakkendődért”; a bizonyosság, hogy hallgatnak rád.

Ne mondd, hogy a romantika halott!
Ne mondd, hogy nem lehet szerelmesnek lenni egy képzeletbelibe, hiszen mindig is ideált gondolunk el magunknak a hús-vér-valós társban is!
Ne mondd, hogy azokkal a kis és félresikerült mosolyjelekkel nem mondasz el semmit! Hallgatásod önmagáért szól.
Ne mondd, hogy nincs szükségünk álmaink kiélésére!
Ne mondd, hogy nem vagyunk sokan! Többen, mint gondolod. Száműzött romantikusok, akik megbúvunk a „háló” egyik sarkában, alázattal várva arra az egyetlenegy hiányzó szóra.
Ne mondd, mert már nem hiszem el neked. Én megjártam az utat, és csöndes megadással, örömmel és sírással nyugtázom a felém áramló ismeretlen szeretetet.
Úgy, de úgy tud fájni a ki nem mondható! Mi mégis, és szavak nélkül is értjük egymást.
Ez nem a te világod …

Gondolkodtál-e már azon, mi is ez a „háló”; honnan bukkan elő; kik szövik; hol és miféle célokat, álmokat kergetve?
Rád gondolva, bár nem ismernek, és talán sosem látnak majd; mégis szövik – neked. Azt gondolván, maguknak, mint én és te. Mint mindenki itt.

Ülünk a magunk kis kikötőjében, és csendben kötelet kezdünk fonni a kedvességből: egy szálát a hálónak. Millió helyről, millió szál az ismeretlenbe nyúlik. Nem tudja, ki felé. Talán az álmok felé. És akkor te arra jársz, belebotlasz és összegubancolódtok. Ekkor a hálóban dolgozó erők: kötődések, feszültségek magukba olvasztják a szálat, amit te fontál.
S lám, a gubancok helyén, a csomópontokban rejtőzik a varázslat: a szeretet. Igen, szeretet.
Nem kedvesség ez; már több. Más a minősége. Tudod: a kölcsönhatás. Szeretet ez, mert úgy érzed.
Csak arra figyelj, hogy ne a saját vágyaidba szeress bele! Vedd észre a másikat! Mert a csomópont tőle lett, és neki tőled egy olyan új dimenzió, ahol nincsenek se tettek, se tekintetek, vagy mosolyok, vagy ölelések.

Álmok vannak. És akit te szeretsz itt, az az álmai mögötti másik ember, és ez pontosan elég az IGAZ szeretethez.
Miért hát, hogy lopva kell, lábujjhegyen osonnunk, és pirulva szégyenkeznünk? Miért nem merjük vállalni magunkat a kétségeinkkel, a félelmeinkkel és a hibáinkkal?

Nem igaz, hogy nem elég erős ez a szeretet ahhoz, hogy ne bírja el. Hiszen ez a „sine qua non”-ja. És nem is olyan nehéz, ha tisztességes és őszinte halász módjára fonjuk a hálót, a hálónkat. Ez a háló más: nem kötöz meg, nem béklyóz le, hanem megtart, ha lebegésed lankadna; és ha tüskék közelébe kerülnél le, a földre, vigyázva tart: lebegj csak tovább!

Csak vigyázz: ne szárnyalj túl magasra, ahol már csak vágyak vannak, és zsarnok módjára uralkodnak, mert nem találsz vissza ahhoz a kis szálhoz, melyet te fontál. De azokhoz a kis csomópontokhoz sem, amiknek elemi része vagy. Nem is magadért, nem is másikért. Kettőtökért.

A nyár messze sodort. El a „hálótól”, messzire: vissza valós világba. Vágytál már oda úgyis. Azt akartad, hogy fájó sebeidre gyógyírt találj. Akartad, hogy elfelejtsd első netszerelmed. Akartad, hogy a valóság újra hatalmába kerítsen. Hogy ne az általad leírt, és a viszonzásul kapott betűkkel vívj nevetséges szélmalomharcot.

Álomvilágod megcsalt, kiábrándultan menekültél vissza a valósághoz, ahonnan egyszer már teljesen kirekesztődtél. S a „háló” amelyben úgy hittél, amitől oly sokat reméltél, hűtlen lett. Ekkor már csak egyre vágytál: el onnan! Nem akartál több bujkálást. Nem akartad percenként, szinte öntudatlanul ellenőrizni a neked szóló kis üzeneteket. Nem tudtad elhinni még akkor sem, amikor azt utolsó elbocsátó levelet megírtad, és beismerted benne: igen te is csaló voltál. Ám akkor rég azt hitted elveszítetted őt. Fájdalmas önigazolást kerestél arra, amit el sem követtél. Átkozódva fogadkoztál, hogy nem fog a hajnal a képernyő előtt találni soha többé …
Aztán, apró kifogásokat találva mégis visszaosontál. Akkor még nem is sejtetted, hogy szenvedély ez, mégpedig magányosságod szenvedélye. Vágy, hogy újból és újból önigazolást kapj létezésedre, titkon remélve, hogy a következő csakis rád vár, meggyógyítandó az előző ütötte, egyre mélyülő és napról napra jobban sajgó sebet.

De te is tudod ott mélyen, magadban legbelül: az első feledhetetlen, bármit tegyen is.

Kicsit felnőttél, kicsit gyanakvóbb lettél, szíved nem oly nyitott már az új csodákra. Talán nem is lesz úrrá oly gyakran az a fajta kényszer rajtad, ami odaszögez, odaköt ahhoz a beporosodott kis sarkodhoz.
Ott, a „háló” szögletében szíved még izgatottan dobban egy régi kedves név láttán, de te tudod már: oda a régi varázs. Más lettél, felnőttél kicsit.
A nyár nem csak gyümölcsöt érlelt. Nem várod már bizakodva az őszt. A levélhullás neked is szól. Bizalmad lombos fája megritkult.

De nem. Nem veszítetted el teljesen a hited, hiszen ott, a „hálón” ismét találkoztál valakivel, aki új reményt plántál beléd, akiért átvirrasztod újra az éjszakákat, aki csendes megadással hallgatja szavaid, gyógyírt csöpögtetve még fel-felszakadó sebeidre, ugyanakkor visszazökkent a jelenbe.
Elkalandozó gondolataidat új mederbe tereli. Új értelmezést ad létednek, átírja fontossági sorrendedet, kimozdít a közömbösség nyugvópontjából. Igen. Ezt reméled, ezért térsz újra és újra vissza.

Csendesebbé is váltál. Nem őrjöngsz már, ha ellenkezésbe ütközöl a másiknál; próbálod felfogni, mi is történt veled. Olyan furcsa lett minden körülötted, benned. Az is új, hogy türelmesebb, megértőbb lettél. Észreveszed azt is: olyan jó, hogy ismét örülnek neked. Hogy azért mégsem csak úgy, nyomtalanul múlt el az a pár hónap. Kis közösségbe tartozol, még ha magányosoknak mondják is magukat.

Bűnbánó lélekkel somfordálsz vissza. Hogyan is lehettél olyan kishitű, hogyan is gondoltad, hogy elfeledheted a „hálót”, és az elereszt? Összenőttetek, cinkostársak lettetek. Szégyelled, hogy azt hitted: hűtlen lehetsz hozzá. Pirulva, lábujjhegyen osonsz vissza, restellkedve ülsz le megszokott helyedre. Félszeg mosollyal nyugtázod: újból hazataláltál. Homlokodról erélyesen hessented el a gondolatod: a „háló” rabja vagy, fogva tart téged.

És megint ott ülsz a fehér betűk előtt, amik vigaszt nem nyújthatnak, mégis azt gondolod, hogy talán segítenek. Segítenek elfeledni azt, akinek elhitted, hogy fontos vagy; akinek kitártad önmagad; aki nem nevetett ki sutára sikerült mondataidért; akinek elhitetted: az élet szép is lehet. Hogy a boldogság nem csak álom a remény és a csalódás között …. És aki eldobott könnyedén, váratlanul, és magával vitte a koronádat, amiről azt hitted, hogy általa sérthetetlen vagy.

A szemed ismét könnyes, nincs mosoly az arcodon, és azt hiszed, a „háló” is becsapott. Csakis a „hálód” tehet mindenről; a „hálód” szegült ellened. Pedig ez az egyetlen, ami még megmaradt neked. Az egyetlen, ami a tiéd, amit nem vehet el tőled senki, soha …
De amikor erre rájössz, már lehet, hogy késő. Kapaszkodsz ugyan, de a kötés egyre vékonyabb. Újra kellene szőnie a milliólábú póknak, mert el fog szakadni. Rettegsz, hogy ez is elszakadhat, hogy ez se marad meg neked, hiszen már mindent elvesztettél, és ami a tiéd, az a kevésnél is kevesebb.
Mégis akarod, hogy ez éljen legalább: meséljen kettőtökről, a múltról, az emlékekről. Jövő már úgy sincs. Csak a „hálóban” ...

Vigyázz rá! És ő is vigyázni fog rád, hogy még egyszer ne törj össze. Segít felállni, és elvezet az új útra, ahol megy tovább az élet. Egy új élet. Nélküle. Amiben semmi nem ugyanolyan, s amiben bizalmadat vesztve lépdelsz, de a „hálód” az út szélén mutatja az utat és őriz téged.

Vigyázz, nehogy későn vedd észre, hogy elszaladt az élet melletted, míg egy monitor előtti álomvilágot kergettél.
2003. januar-februar

2008. június 27., péntek

a tegnap holnapja

na de ilyet! :o tegnap mindenkitol ugy bucsuztam el a munkahelyen, h. "holnap veletek ugyanitt!", es ma (a tegnap holnapjan) dobbentem ra, h. nem kell dolgoznom: szabadnapos vagyok! naigen, de noooooooooormaaaaalis-e, h. majdnem bementem a ceghez?

lehet, h. kicsit megvisel ez az idojaras? vagy valami mas?

gondolataim mindenesetre meglehetosen osszegubancolodott allapotban leledzenek.

de azert orulok... punnyadas ezerrel helyett a hazimunka (mosas, takaritas, fozes, mosogatas), rulez! :)

joisezaszabadnap! :)

semmi


semmiről nem gondolkozni, illetve a semmirol gondolkozni nem ugyanaz a dolog. ugye?


asszem, ezt még kifejtem, de most tul kesei, azaz korai az idopont...:)

2008. június 25., szerda

csillamlo sziklafal

itt ulok – csillamlo sziklafalon (o, barcsak!)– helyett a dolgozomban, es varom a meccs veget. je, hogy mik jutnak eszembe, igy az est orainal, hat a mi sandorunk... helyett a torok-nemet vajon micsinal? most lett eppen 2:2 az eredmeny, nagyon hosszabbitasszagu dolog, mire leirtam mindezt, mar 3:2 a nemetek javara. mit tegyek? nem orulok, pedig a ugy voltam ma, hogy gyozzon a jobbik, 94. perc. vege, nyert nemetorszag valogatottja. fantasztikus meccs lehetett. az vigasztal, hogy kb. 1 oraval hamarabb mehetek haza.

2008. június 24., kedd

kerdesek

azt mondja, szeret. jolesik hallani: felhotelen kek eg, napsutes, boldogsag.


par perc telik csak el (vagy egy egesz elet?), es hallom, amint pöröl, (ki)oktat, egyre indulatosabban szol...
... es csak szaguld a hangspiral - fol, fontebb, még fontebb: egyre magasabbra.

en pedig (mar) nem szolok semmit, mert rajottem, ilyenkor csak olaj a tuzre minden egyes hang, ami elhagyja a szám.

miert azt bantja, aki mellette all/allt joban-rosszban?

miert NEM kiabalok mar (vissza), mint regen?

miert vagyok keptelen eros(nek latszani) lenni, sarkamra allni es azt mondani: eddig, es ne tovabb?

miert hagyom, hogy megalazzon - még ha "csak" onmagam es kedvenc pussfiguram elott teszi is?

es vajon miert felejtem el az osszes eddigi rosszhangulatusagos-haragszikramjat (a la haragszomrad!) par pillanat mulva, amikor a csendet megtorve megszolal:

" draga smilimanom, ugy tud hianyozni a furtos buksid!" ?

2008. június 23., hétfő

vasarnapi nem siras

hallottad mar bizonyara te is azt a "babonat", h. aki penteken nevet, vasarnap - kb. ugyanolyan intenzitassal - sir.
jelentem: megdontottem ezt, ugyanis nem volt siras, de még siraskozeli allapot sem.

tortent viszont valami:
annak ellenere, hogy a hollandoknak szurkoltam mar az 1974-es futballfiesztan is, es barmennyire jovagasu ficko van basten - ha jol emlekszem, az akkori csapatban jatszott is (de erre nem veszek merget!), hatarozottan orultem az oroszok gyozelmenek!!! HURRA!! izgi volt a meccs: jatszottak, kuzdottek, szerintem kivaloan, melto ellenfelekent a favorit hollandoknak. sssőőőőőőőőőtt!

a het kerdese (a focivilagban ofkorsz) a talalgatas: ugyanaz a spanyol csapat, amelyik lemosta 4-1-re az oroszokat az elso talalkozasukkor, vajh mit jatszik a kuzdo, nyerni akaro, a vasarnapi meccset elmismasolo olaszoknal klasszisokkal jobb/szebb focit mutato orosz csapattal?

tippeket keretik leadni! :) mit szolnatok egy nemet-orosz dontohoz?

2008. június 22., vasárnap

erzelemtoredekek, 3. (várakozás)



vartal te mar valamit nagyon, valamit sokaig?

ugy, hogy minden egyes masodperc turelmetlenseggel szabdalt oranak tunjek, mely millionyi labaval, millio labanak millionyi karmaval szabdalja a belsod?

talan furcsallod a kerdest, mert még nem erezted talajvesztettnek magad. nem ugrottal fejest orvenybe, nem kostoltad a kavargo, iszapos homok izet, nem tudod, milyen az, ha nincs mibe kapaszkodnod. azaz tudsz arrol, h. van kapaszkodo, de nem talalod. varsz, erzed, hogy halad az ido, de ugy tunik, korulotted minden mozdulatlan. bebuksz a csonak ala. tudod, hogy ki kellene kecmeregned a jo tizenot meter mely vizbol, azzal is tisztaban vagy, hogy meg kene kapaszkodnod a csonak oldalaban, izmaid elernyednek, es nem talalsz kiutat. raadasul fejed irgalmatlanul belevered a ladik aljaba, mennyezetet erzel magad folott, amit nem lehet attorni, alatta pedig mar suru es fojtogato, a levego utolso elvezheto molekulai is kiszorulnak tudodbol, elszamolsz mindennel es mindenkivel, am mielott vegkepp eltunnel a melyben, akkor a sodras hirtelen elhajtja fejed folul a csonakot, napfenyt erzekelsz, majd levegore jutsz...

arcod elobb ketsegbeesett, majd remenykedo, es par pillanattal kesobb
felkialtasz: letezel!

ilyen az, ha sokaig es nagyon varsz valamire, aztan hirtelen megkapod.

a felocsudas utani pillanatokban feloldodik a turelmetlensegben toltott napok uledeke, ezek a percek felelesztenek, mint az elso szippantasnyi levego, amikor feljossz a viz alol.

aztan termeszetesse valik minden, es a varakozas egyszer csak elolrol kezdodik...

erzelemtoredekek, 2. (szilankok)


ugy latszik, a hiu bolcselkedes leple alatt meddo kiserletnek, kilatastalan probalkozasnak tunik kapcsolatot keresni a dolgok es a jelensegek kozott.

a foghijas emlekezet mindannyiszor alaposan megnyirbalja az ember lehetosegeit. igaz, olykor szarnyakat ad az abrandozonak, gyakrabban azonban kegyetlenul elebe terpeszkedik mindazoknak, akik a megtortent dolgokbol valamilyen osszefugges kihamozasaval kuszkodnek.

Hogyan lehetseges megis az, hogy az ember szinte megszallottkent kapaszkodik az emlekeibe? kabitja veluk magat, mint egy drogfuggo, pedig az emlekek sokszor csunyan elbannak vele. elszakitjak a jelentol, ugyanakkor makacsul tavol tartjak a valos multtol is. lebego allapotba kenyszeritik jo idore, mignem egyszer csak visszazuhan a jelenbe. meglehetosen kellemetlen erzes ez, napokig hasogat benned, s nem tudod, mi van veled.

ennek ellenere az emlekek taplalnak teged is: vonatok hunyorgo fenyszoroi, autok fulserto fekcsikorgasa, integeto vagy eppen a nyelvet rad olto kisgyerek, furt szolo, amit kaptal egy szamodra kedves embertol, Tisza-part, ertelen szilva az ut menti farol, a hajnali harmat mezitlabadra tapadasa, csiklandozo pillangok, borig azas...
allando onamitas. mindig es mindenkor onamitas, semmi egyeb.
kut, melybe bele kell zuhannunk, oldalarol hideg mohat, feny utan sovargo gazt szednunk.
labunkat ijedten visszarantani a jeges vizbol, majd ismet belenyomni, ki tudja, még hanyszor, egyre novekvo kejerzettel.

sok mindent akartam neked mondani.

latod, nem megy.


toredekek jutnak csak eszembe. megannyi szilank: csak arra kepes, hogy folsebezzen, es vedekezesul magam kore rakjam oket...

2008. június 21., szombat

erzelemtoredekek, 1. (önámítás)


sokszor es sok mindent akartam neked mondani, de az emberi agy a leghalatlanabb mechanizmus a vilagon: ket hasogato fejfajas intermezzojakent egy halomra valo gondolat egyszeruen felszivodik, eltunik, toredekke valik. tudod, hogy valamit akartal, de az a valami egyszeruen nincs, hiaba is keresed. nyomaban feltepett nyugtalansag, bizsergeto kabulat, hangyaboly, hemzsego paranyi feketesegek, egy-ket kenyermorzsa maradvanya.

magyarazatot sokkal egyszerubb ugy adni, hogy a szeles osszefuggeseket egyszeruen figyelmen kivul hagyjuk. nem csalas ez, hanem egyszeru onamitas. vagy talan még az sem? (lelkiismeretunk, hol vagy?)

onamitas, lelkiismeret, olyan kategoriak, melyek mogott egy tudomasul nem vett lazadas lappang. nevetsegesek es megis annyira szuggesztivek, hogy az ember onkentelenul megretten toluk.

lelkiismeretunket gyakorta sutba vagjuk, es erdekes, milyen nyugodtak vagyunk ilyenkor. megfigyelheted magadon is: nem bant, nem piszkal semmi, tudatod mogott nem erzed csiklandozo motoszkalasat, es ilyenkor talan azt mondod: boldog vagyok. de en nem tudom ezt feltetel nelkul elhinni, hiaba bizonygatod az ellenkezojet, es ha magad biztos is vagy benne, onkentelenul a masik kategoria katyujaba kerultel: onamitas.

vagy inkabb nevezzuk az onamitas mellett a csalas kiserletenek?


Pilinszkyt imadom. Minden verset. Ez eppen "arrol szol" , amit en hosszan feszegetek: az önámításról .... is!

Pilinszky János
Egy titok margójára
Takard le jól, mit
elkövettél,
és élj utána szabadon, akár
egy sikeres merénylő. Tetted
kendő
alatt, nélküled is megél,
majd túlnő rajtad, meghalad,
alig először,
később azután
gyereksirásként, mint a végitélet,
mikor a bárány
elkiáltja magát.

üveggolyó ábécé - Lora kedveert (is)


nem tudom a "szabalyokat". mindegyikhez harmat kell irni? vagy csak egyet? mindegy. irok, es passz. de ugye, azt, ami kijon elsore, gondolkodas nelkul?

A anya, alma, ad
Á álom, ádehogy, áradás
B baba, barat(sag), beke
C cica , cél
CS csok, csoki! :), csak, csillog
D dudolo, dömdödöm, diviz
E eger, eledel, erekcio
É édes, éden, élet
F fa, fold, ficerges
G gólya, galiba, gömb
GY gyerek, gyogyit(as), győzelem
H hópihe, hulyeskedni, hit
I ismeros, iskola, illat, idezet
Í írás, író, ígéret
J jatek, jövő, jóság,
K könyv, kakaó, katamaran
L Levente, lapozas (konyvben), lélek
LY lyuk, lyóóóóóóóó :)
M madar, mező, mama
N naplo, nagykovet, nagyon
NY nyár, nyal(ánkság), nyuszi
O olvas, ollo, orvos, OK
Ó óhaj, óbegat
Ö öröm, ötlet, összes
Ő őszinte(ség), ősz
P papír, pokhalo, puha
Q Quasimodo, Quartier Latin, qkac:)
R rigo, róka, rab
S seci, siker, sir, sarkany
SZ szép, szó, szerpentin
T tavasz, tó, tánc
TY tyuk, Tyimofejev
U uborka, udvar,
Ú újság, út
Ü üveg, ügyes, ünnep
Ű űzött (vad)
V világ, vád, vándor
W tripladuplavé, wellness
X nevesincs,
Y Ybl Miklos
Z zöld, Zoltán, zizi
ZS zsivaj, zsalu, zserbó

Akinek jatekos kedve van, ugye, megcsinalja es megirja nekem, ha igen, hogy megnezhessem? :) koszi! ;)

2008. június 20., péntek

sirva-nevetos foci-eb


munkahelyi kreativitas egyik kollegam aktiv reszvetelevel. tesztolvaso vagyok: ertem-e a tablazatot, ami az Eb-n reszt vevo csapatok tovabbjutasat mutatja. bevallom, gyakran kerdezek, pedig elviekben mindent ertek. szerencse, hogy Tibo erosen kopasz(odik), kulonben hajat mar csomokban tepte volna ki. kollektiv rohoges a csapatban, en lassan fuldoklom tole, de komolyan: mar hullik a konnyem. kerdezik a tobbiek, mi a bajom. es sirva-nevetve kozlom veluk: aaaaa, semmi, csak szeretem a focit! :)

naploiras: betuk, szavak, lapok



hanyszor, de hanyszor elkezdtem mar! szep fuzet, "kapcsos konyvecske", papirfecni.. mind az enyeszete mar. igazi naplot nem irtam sose.


oktoberben kezdodtem, talan egy verofenyes, de lehet, hogy egy esos-borongos nap ejjelen. meglehet, ha akkor papirra vetettem volna eletem kepet, bizonyara maskepp festene szamomra a jelen, mert a vilag megszerzesenek orome hatotta volna at azokat a - minden bizonnyal - sok erzelgoseggel megirt, egymas melle illetsztett szavakat. valoszinuleg azonban sohasem fogok naplot irni.

a napokat a jelennek orzom, a jövö ugyis megkapja a neki jaro reszt a multambol: az emlekezes filmkockain megmarad mindaz, ami eltetoen erdekes.


s ha most, a -- majd' otvenedik - nyaramon valami megmagyarazhatatlan feltekenyseggel kapaszkodok mindenbe (abba a nehany dologba es emberbe, ami es aki a mindent jelenti szamomra), valamelyest az elmult evek uresseget is potolni akarom.

amikor nyakamba veszem a szomszed kislanyt, akkor onmagam kepzelem valaki nyakaba, es szaguldok vele vele vegig az uton, szedito embermagassagban, a vilag tetejen, a felnottsegerzet ijeszto biztonsagtudataval, azzal a nagy ellentmondasossaggal, ami azonnal nyilvanvalova valik, amint kinyitom a szemem es lenezek a melybe.


igen, szedulok barhol vagyok is - amde tele biztonsagerzettel -, amikor elindulok letepni a park elso vadrozsajat, ami latszatra olyan valoszerutelen vallalkozasnak tunik. majd amikor a szinte jelentektelen erofeszites utan a kezemben erzem, nevetek magamon magamban: honnan a vallalkozas bizonytalansaganak visszarettento erzete?


kicsinyhitunek erzem magam, mint altalaban...

aztan megpillantok meg egy gyonyoruseges viragot, es ismet oda a mersz, mig ossze nem szedem valahonnan -- mert meglapul azert bennem valahol mélyen --, hogy ismet elinduljak erte. hogy megszerezzem magamnak, es tovabbadjam.


mert szinte semmit nem er, ha csak az enyem. a birtokbavetel es a birtoklas oromet nem erzem, nem is akarom erezni. talan csak szuletesem pillanataban orultem a mindenseg birtokbavetelenek: a mindenseg birtoklasanak lehetosege volt orom szamomra. es egyben tavlat is.


viszont mindennek (legyen az vadrozsa, kedves targy, barmi) az oromet szerzes oromevel tudok csak orulni. massal es onzetlenul.


nem fogok naplot irni. fecniken orzom az eletem, egy-egy mondatban napok, hetek, honapok bunak meg, neha pedig hihehetetlen uresseg. mint egy muzeum a kiallitott targyait, onzo felsobbrenduseggel orzi egy-egy felirat eletem szakaszait: kozonyos szemlelokent elsuhanok mellettuk, latom elottem a sorokat, megprobalom vegigolvasni a mondatot, az ertelem azonban csodot mond. a szavak mogott megbuvo tartalom nem jut el hozzam. targy es alatta a szoveg. erzem, hogy a ketto osszetartozik. de csak erzem.


nem fogok naplot irni. fecniken orzom az eletem. ilyenkor ugy erzem, betoltodik bennem az űr, erzem, hogy a teljesseg kozelebe jutottam. azonban a teljesseget kifejezni nem tudom....

2008. június 19., csütörtök

munka nelkul

tegnap sokat hallgattam. angyalok szavat akartam, mint azt az egyebkent teljesen veletlenul megnezett angyalkartyam irta. nem tudom. vagy rosszul hallottam szavaikat, vagy nem voltam eleg hallgatag, de nem sikerult. mara kertem erőösszpontositast es segitseget toluk. mastol mar nem tudok. egyszeruen keptelen vagyok elhinni, hogy most sem sikerult. faj neki - tudom, hogy mennyire. faj nekem is - vajon tudja-e, hogy mennyire? a kerdes koltoi. a lenyeg nem az igen vagy nem...

szomoru vagyok es tanacstalan. mint minden este, halkan kerem ma is Tőle/Tőlük, aki azert biztosan figyel: segitsen a zuramnak munkat talalni.

ha kell, egy teljes napig nem szolalok meg, csak legyen mar munkaja!

2008. június 18., szerda

Mora Ferenc: Zengő ABC


MÓRA FERENC (1879-1934):
Zengő ABC

Aranyalma ághegyen.
Bari bég a zöld gyepen.
Cirmos cica egerész.
Csengős csikó heverész.
Dongó darázs döngicsél.
Esik eső, fúj a szél.
Füsti fecske ficsereg.
Gerle, galamb kesereg.
Gyom között gyors gyík szalad.
Harmatos hajnal hasad.
Itt van már a zivatar!
Jó az anya, jót akar.
Kivirít a kikelet.
Leveles lesz a liget.
Lyukas fazék fekete.
Mese, mese, meskete...
Nádat a szél legyezi.
Nyúl a fülét hegyezi.
Orgonafán méhike.
Összerezzen őzike.
Patakparton pipitér.
Róka szava kicsit ér.
Susog a sok sasmadár.
Szilvafára szarka száll.
Tücsök tarlón hegedül.
Tyúk az árkon átrepül.
Uccu, csípd meg, hóha, hó!
Ürgét fogott a Sajó.
Vércse vijjog délelőtt.
Zörgetik a vasfedőt.
Zsindelyezik a tetőt.

P. S. madzaggazdi-nak segitsegul! :)

csitt!


a mai nekem szolo, ugyhogy be is fogom:

"Hallgass!

Csendesítsd le az elméd, szeretett Egyetlenünk, és hallgasd meg szelíd biztatásunk, miszerint minden rendben van. Maradj meg ebben a nyugodt és befogadóképes állapotban, anélkül, hogy vágyad megnyilvánulásának majdani jellegén aggódnál. A csendes elme és test gyorsan és tisztán képes meghallani minket. Ez hát a kérésünk: hallgass.

Azért kaptad ezt a kártyát, mert az angyalok el szeretnék juttatni hozzád üzeneteiket. Arra kémek, beszélj kevesebbet, és hallgass többet. (Amikor stresszesek vagyunk, idegességünkben hajlamosak vagyunk a fecsegésre.) Engedd át aggodalmaidat az angyaloknak, és bízz benne, hogy imáid meghallgattattak. Ha úgy tűnik, nem válaszolnak imáidra, az valószínűleg azért van, mert nem hallgatsz a feleleteikre. Így hát vonulj el egy csendes helyre azzal a szándékkal, hogy meghallgatod angyalaidat. Majd hunyd be a szemedet, lélegezz mélyeket... és fülelj.
A lap további jelentései: Kerüld a zajos helyeket. Angyalaid üzeneteit helyesen meghallottad. Kapcsold ki a televíziót és a rádiót. Hallásod egyre érzékenyebbé válik, hiszen mind jobban ráhangolódtál az angyalokra. Tisztítsd meg fülcsakrádat úgy, hogy magad elé képzelsz egy fényt, amely kitisztítja a szemöldököd feletti területet."

kisingek


amikor a maihoz hasonlo borus-esos-szomorkas ido volt, anyukam mindig azt mondta, h. del korul - ha csak par percre is - mindenkeppen kisut a napocska, mert meg kell száradniuk a kisingeknek. ezzel aztan tobb legyet is utott egy csapasra:
1. már nem is voltam buval belelt, mert vartam a "del korul"t
2. minden egyes vekonyabb felhoreteg megjelenesekor vidaman csacsogtam, hogy mar del van! :)
3. a kisingek! na, azok nagyon furtak az oldalamat!

... esetleg tudod, hogy milyen ingecskekrol van/volt szo??

2008. június 16., hétfő

hetfo

ma nagyon-nagyon nagyonhetfot erzek! :( es mar egy napot dolgoztam is! tegnap (vasarnap) ugyanis mar ma (hetfon) ertem haza a melobol. igen, foci-eb: meg kell varni a parhuzamosan futo meccsek eredmenyet...

egyebkent ma, miutan hazaertem, nem sokkal kesobb kezdte a sport1 ismetleni a cseh-torokot. megneztem, mert B.K. cikke felcsiga, es a masodik felido valami szenzacios volt valoban! mikor erjuk meg, mi magyarok, h. barmelyik csapatunk ketgolos hatranybol 20 perc alatt 3 golos gyozelmet produkaljon???
bevallom, a csehek gyozelmet vartam, de latvan a torokok kuzdeset, a hatalmas lelkierot, eszrevetlenul atmentem torok-drukkerbe, es azon kaptam magam, hogy egesz testemmel a cseh kapus fele dolok - ezzel is segitve a torokoknek a golrugasban...

szep volt, fiuk!

(a favorit nalam a holland valogatott, remelem, a dontot ok jatsszak.)

2008. június 14., szombat

dodo szulinapja

dodo a beceneve.
a baratai szolitjak igy ot, akivel 1982 oszen-telen ismerkedtem meg moszkvaban.

ujsagiro, szerkeszto, lapkiado.

hosszu ideig leveleztunk, kozben ketszer talalkoztunk is, talan 87-ben es 88-ban.
igert meghivolevelet, hogy "csakugy" ki tudjak utazni hozza, de amikor hazankba erkezett, "nem talalta": moszkvaban felejtette. azota pedig el. szerintem vegleg.

igy a moszkvai utazas csak (vágy)álom. majd egyszer, ha mar orszaghatarok keleten sem lesznek, akkor esetleg eljutok oda még egyszer. gyonyoru varos, es en nagyon szeret(t)em. :)

legfeljebb eppen nem lesz "otthon", ugyanis az ev nagyobb reszet kulfoldon tolti.
szuletesnapjat junius 11-en tartotta. fogalmam sincs, a vilag melyik reszen koccintott es itta ki "da dna" a kelyhet.

zsenya, boldog szuletesnapot, barhol vagy is!


dodo happy birthday, wherever are u.






Today is one day of your life, tomorrow one day less.

We forget so easy, think that all is endless.

Listen - stand still, look around - and dont forget that,

Today is one day of Your life, tomorrow one day less.


--- from me to you :)

apa

ma se tudom az igazi es valos okat, szuleim miert valtak el alig masfel eves koromban, holott annakelotte nyolc evet vartak ram.
elkeserit a tudat, hogy nem kellettem annak az embernek, akire minden lanygyerek istenkent tekint. apa, apu, edesapa... pedig ezeket a szavakat igen gyakran mondogattam, mantrazva, hatha akkor eljon hozzank es elmegyunk valahova. az se lett volna baj, ha "csak" hozzajuk, ahol egy masik anyuka es a (fel)testverem lakik, de legalabb velem lett volna! de nem.

vasarnapi gyerek lettem, es a kethetenkenti lathatas rendszertelen terminusu, kiszamithatatlan, gyakran tobb honapos apamegvonassa valt. elutazott, nem ert ra(m), dolga akadt. megertem. most mar. de akkor, gyerekfejjel nem tudtam toleralni mindezt. meg azt sem, hogy ha az utcan veletlenul osszefutottunk, kutyafarokcsovalva rohantam oda hozzajuk, de a testverem a kozteren nem minosult annak, a masik anyuka pedig tuntetoleg kettonk - apu es a feltesestverem - koze allt. ertetlenul szipogtam ilyenkor, egyre kevesbe ertettem a felnottek dolgat. anyukam probalta menteni a menthetot, megmagyarazni a megmagyarazhatatlant, de nagyon keves sikerrel.

emlekszem olyan esetre, hogy leultem az ajto ele a fonott kisszekembe, es vartam. most majd biztosan eljon az apu. de nem. aztan - surgetve az idot, leroviditve a terbeli tavolsagot - a lepcsohazkapuba alltam, az kozelebb van az utcahoz, hatha arra jar, es akkor a nyakaba ugorhatok. nem jart arra.

dac, keseruseg, harag, szeretet. "gyulolok es szeretek", konnycseppek, veszekedes anyuval, ertetlenseg, tehetetlen duh, gyomorgorcs. elfojtas.

ha arra gondolok, hogy lassan otven eve egy varosban elunk, es nem talalkozunk, furcsallhatnam, de nem teszem. nem, mert tudom, h. egeszen mas az utvonalunk, a jart utunk.
pedig el kene hagyni ezt legalabb egy kicsit a jaratlanert, mig nem keso, es a vegallomashoz nem erkezunk.

megprobaltam. igaz, felnott fejjel, talan meglehetosen rosszkor. anyukam korhazba kerult, hosszu ideig fekudt bent, nyar volt, dögmeleg, es mar alig-alig beszelt, egyszer aztan teljesen erthetoen megszolalt: "latni szeretnem az apadat". igaz, mar a nev (apa) emlitesere is osszeszorult a gyomrom, de megigertem neki, hogy megszervezem a randit.
este otthon telefonalas: tudakozo. hurra megvan a szama! remego kezzel es meglehetos belso felsszel nyomkodtam a gombokat, nem vette fel. hivtam kesobb, masnap, harmadnap, egy het mulva. es sikerult. elmondtam anyukam kérését. talan semmit nem mondott, kattanas.

masnaptol maniakusan kerdezgettem a noverkeket, hogy jart-e anyukamnal egy galambősz idosebb ur. egyenvalaszuk: nem, sajnos nem.
en pedig nem hittem el. nem akartam elhinni, hogy egy haldoklo utolso kereset ne teljesitsek.
igen, haldoklo. mar szinte nem beszelt, tole hiaba kerdeztem, hogy volt-e nala az apam, nem tudott valaszolni, talan fel se fogta a kerdest.

szenvedett. sokaig, sokat es nagyon. szenvedtem en is nagyon. mar-mar - onzo modon? - azt kertem az egiektol, hogy vegyek magukhoz, mert nem tudtam nezni a kinlodasat, fajdalmait enyhíteni pedig még kevesbe.
ehhez kepest még sokaig elt. elt? vegetalt. csak a szeme, az maradt a regi.
volt, mikor a zuram poenjain nevetett. vagy csak en lattam ezt?

a temetes intezesekor a viragokat megrendelni igyekeztunk a parommal, mikor eszrevettem: apam a kispiacon arult, talan gyumolcsot. feketeben voltam, megkerdeztem, volt-e bent anyunal. valasza csak egy kerdes, de maig el bennem. hangsulyanak sulya volt/van/lesz: " Minek mentem volna?"

nem olyan regen felvettem a kapcsolatot a feltestveremmel (apai reszrol fél), titokban abban bizva, hogy sikerul talalkoznom veluk. hiaba. genjeink a magas kor megeresen kivul jokora adag makacssagot is hordoznak. "elkestel..., hamarabb kellett volna..., most mar inkabb nem akar talalkozni veled".

nincs bennem harag, dac, gyulolom es szeretem.
de el nem sirt konnyem tenger, a fajdalom kibogozhatatlan csomot kot a gyomromra.

tehetetlen vagyok, de tiszteletben tartom kereset, es mar tudom, hogy soha nem ismerem meg a valodi okat annak, hogy miert kellett nekem apa nelkul felnonom...

... es hiányzik nekem egyre jobban. Ő. az apam.


(ha van valami oteleted a megoldasra, kommentelj, vagy irj mailt, pls! koszonom)

2008. június 13., péntek

kőszálivizilo-szokkenesek


ma egesz delelott zuhogott. mintha dezsabol! de nem ugy, hogy pisai ferde toronykent dol meg, rezsut, hanem egyenesen.
tudom, tudom: a gravitacio. az ilyen tipusu esokre mondom en azt, monszunos. nem, eddig nem tapasztaltam meg, milyen is a valodi eso ebbol a fajtabol, de film- es olvasmanyelmenyeim alapjan ugy kepzelem el a monszunesot, h. suru cseppekkel zuhog ("surun esik az eso, banom is en, hajdadajda, hajdadadada..."), es szinte oldalmozgas nelkul hull a foldre.
mellekszal ez most, parttalan eszmefuttatas, hiszen nem a monszun mibenlete a hangsulyos.
hanem a viz, a jarda, rajta pedig en, amint munkaba igyekszem. esernyo nelkul indultam el - hiszen eppenmostnemesik, akkor pedig miert is cipelnem feleslegesen? -, s mint kiderult: igazam volt. epphogycsak szemerkelo permetben ballagtam szokasos utamon, amit mar bekotott szemmel is meg tudnek tenni, ha... ha nem lenne telis-teli akadalyokkal.
de vannak. igen, akadalyok, illetve leginkabb egyfele, de abbol sok: puklik, dudorok az aszfalton. nem tudom, h. a fak gyokere, az ido vasorru/vasfogu bábája, az egyebkent csakisagyalogosonak keszult, max. 1,2 meter szeles savon a bicajosok, motorosok amokszaguldasa (vagy mindez egyutt, plusz az altalam fel nem sorolt, sok egyeb lehetoseg) az oka, de a jardan hatalmas dudorok ektelenkednek. alfoldi gyerek oruljon, ha "hegyet" lat! hát, ezek nelkul biztosan teljesebb lenne az oromunk nekunk, siksagi gyalogosoknak!

a lenyeg: legjobban en nevettem magamon, amikor az aszfaltdombo(cská)k kozott megbuvo tocsak alattomos tengerre alakulva alltak utamat. ezert aztan ugrandoznom kellett egyikrol a masikra, ha viszonylag szaraz labbal akartam beerni a munkaba. a kivitelezesbe csak egy-ket hiba csuszott, az se tobbszor, mint harom-negy alkalommal... :)

igy aztan a zerge-, illetve a koszalikecske-szokkenesek HELYETT inkabb egy megtermett elefant/vizilo/esetleg orrszarvu szokdeleseihez (na most azt kepzeld el, ahogyan ezek az allatok konnyeden libbennek tova!) hasonloan ugralandoltam egy meretesen mely pocsolyaban. minekutana mar tök mindegy volt a cipom viztelenul maradasa, hiszen a nadragombol is csopogott.

ekkor mar csak kacagtam. igen, egyedul, es sajat magamon. de a java még hatravolt: alig husz meterre a celtol (=munkahely!) egy sotet uvegu letekert ablakos fekete BMW-s ugy gondolta, hogy ő erosebb nalam (je, es milyen igaza volt!), ezert aztan - bar lazan megtehette volna, am - nem kerulte ki az uttesten levo melyedest, es nagy erovel, ahogy azt egy izomagyuhoz "illik", kajan vigyorral az orcajan belehajtott. mar szinte freskot alkottam a mellettem levo hazfallal, de a ram csapodo saros-mocskos vizesest nem tudtam elkerulni.

nesze neked, EU-konform uthalozat es globalis emberiesseg!
vagy ez utobbi kettot még inkabb a Lajtan tul kellene keresnunk?

2008. június 9., hétfő

21 gramm

mar napok ota olyan semmilyen vagyok. mert faj. igen, nagyon sajog. nem, most nem a fejem, hanem - kitalalod, ugye? - a lelkem. sajnos. en valahova a mellkasom moge teszem ezt a 21 grammnyi kepzodmenyt. van, aki szerint ez a fejben talalhato.

oops!
lehet, h. azert fajt annyira nagyon a fejem a multkor, mert ott is? (ez a felteves eddig nem jutott eszembe.)

a lelek bajaira nem talaltak meg fel gyogyito pirulat. en most lenyelek egy placebot: es igen, akarok rola beszelni!

azuuuuuugyvolt, vagyis ott kezdodott, h. nem mentunk el nyaralni. most. illetve majus vegen, 1 hetre. igen, tudom, en mondtam le telefonon, de a keszuleket ő hozta oda nekem. meg a szalloda telefonszamat is. pedig eppen a nyolc nap/het ejszakara becsomagolando bugyik, zoknik es polok, valamint a gondosan kivalasztott (1, azaz Egy darab eppenjoram) furdoruha haromszogeben ultem, es kepzeletben mar a hotel "hencsijeben" ittam a haboshaboshaboskapucsinot. vele. aki azota mostansag kezdi a "fejemhez vagdosni" az egeszet... :(

tudom, irtam mar errol, es nem is bofogom fel: keseru.

faj a lelkem. mimoza. bemetszesek. szivargo ver. heg: ott mar eros. akad még "szuz" terulet rajta, az a hely fokozottan serulekeny. nem mindegy, ki adja a szurast. minel kozelebb all hozzad erzelmileg, az okozott fajdalom annal intenzivebb.

nyigok itten, pedig valahol belul, igen, a 21 grammnyi legeslegmelyen mazochista vagyok. szeretem. a fajdalmat is. legalabb erzem, h. vagyok. még akkor is, ha most eppen olyan semmilyen...

2008. június 7., szombat

onismeret


ma valahogy én nem voltam én. vagyis én nem én voltam. azaz voltam, de nem én! nem is ertem magam. de ez nem csoda, ha én nem én vagyok... :)

2008. június 6., péntek

"adjon ugy is, ha nem kerem"


szervatultetes !! aki tudja, h. neki szol(hat), remelem, erti..! mert veszi a lapot, aki veszi a lapot! :)
viccet felreteve: bizom abban, h. néminemu segitseget tudtam adni. bar igaz, nem kerte senki.
******
a mesebeli aranyhalaktol legalabb harom keres teljesulese garantalt.
az enyemek:
1. legyen a zuramnak munkaja,
2. menjunk el valahova nagyon szep helyre, ahol a bőrkumputer resetje, ujratelepitese megtortenne, illetve -- ami a fontosabb lenne! -- a lelki beke, a lelki egyensuly valahogy helyrebillenne
3. soha semmi miatt ne fajjon a fejem
(OK, elismerem, h. ez utobbi azert eleg komplex keres, de mivel az elso ketto egy aranyhalnak ugyis csak jatszi konnyedsegu ujjgyakorlat, ezt is teljesithetik, ugye?)
****
te mit kernel az aranyhaltol?

2008. június 5., csütörtök

fejfajasos

ilyen mar elegge regen tortent. rosszul voltam: fejemben legalabb ezeregy legkalapacsos mano dolgozott megallas nelkul, szisztematikusan, egyre erosodo intenzitassal, nem lanyhulo munkakedvvel. neha utve furo gepet is hasznaltak. igaz, azt csak jatszasibol. vicces kedvukben trambulinon ugrandoztak, sot zeneltek is. már ha muzsikanak lehet nevezni a fuvos hangszerek arzenaljat felvonultato, es az utosoket is fortissimon megszolaltato kamaraegyuttes monoton zajat. engem mindenesetre szinte katatonna, ezaltal majdnem munkakeptelenne tettek. manok, manok, miert kellett ekkora ricsajt csapnotok?
***
fejfajasom merteket nem kisebbiti, de némileg vigasztal az a tudat, ma szerintem rengetegen erezhettek a manocsapat ektelen zsivajat!




2008. június 2., hétfő

csak akkor, ha sok idod van! :) de megeri!

Avri baratom irta az elozo bejegyzeshez, h. rendezetlenul irok ugyan, de azert tetszik neki a stilus...

en pedig koszonom neki, h. jelezte: itt jart. orulok is, mert tetszik neki ez a "fesuletlen, kocos, boglyas haju" iromany!
de azert ezen elgondolkoztam: a stilus maga az ember.
kivetelesen a gugli nelkul is tudom, kitol származik ez a mondas: Buffon.
persze nem a futballcsillag kapus (kozeppalyas?), hanem az a bizonyos Georges-Louis de Buffon (filozofus, a 18. szazadbol) mondta vala ekes francia nyelven (Le style c'est l'homme).

tudom en jol, h. az iras nem egyenlo a gondolatok puszta kozlesevel, sőt!!

ezeket pedig Babits Mihaly irta a Stilisztika és retorika (Nyugat, 1910. 3.) c. tanulmanyaban. (az alábbiak innen valok, nem sajat kutfobol)

"... Gondolkodni és beszélni: a kettö voltaképp egy. Gondolkodás nem
képzelhetö beszéd nélkül és megforditva. (…) Mért beszélnek az emberek ily sokféle modon? Mert sokféle modon gondolkodnak. Ha a latin valamit másként fejez ki, mint a magyar, azért van, mert a régi romai másként gondolta, mint a mai magyar. A régi magyar evett az ételben; a mai az ételböI eszik. Nem a szo más, hanem a gondolat. Ami áll a népekre és korokra, az áll az egyes emberekre is. Igaza van Buffonnak: a stilus maga az ember; hü tükre az ember gondolkodásának, erényeiben és gyengeségeiben egyaránt. Elöször elárulja a gondolkodás gazdagságát vagy szegénységét. A nyelvkincs egyuttal gondolatkincs. Akinek több szava van, több ismerete van. Söt, mivel a rokon értelmü szavak sohasem egyértelmüek, akinek több szava van egy dologra, több gondolata is van róla. (…) Ismerj meg tehát idegen nyelvet is, hogy jobban gondolkodhass a magadén. De
csak a magadén gondolkodjál, ha azt nem akarod, hogy gondolkodásod roskatag legyen, mint a felemás kövekböl épitett ház. A saját köveidet gyüjtsd, a magad bányáiból: e bányák nemzeted nagy költöinek müvei. … Stilusod gazdagodik: a stilus gazdagsága a gondolat gazdagsága. S másodszor: a stilus helyessége a gondolat helyessége. A stílus elárulja a gondolat egészségét vagy betegségét. A stilus testhezállo ruhája a gondolatnak s a test semmi fogyatkozását sem takarhatja el. Minden rossz mondat törött ablak, melyen át egy rossz gondolatra látni. Görbe hüvelyben nincsen egyenes kard. A stilushibák gyüjteménye: nyomorék gondolatok kórháza. (…) A mesterségesen, eröltetve csinált mondatban mindig meglátszanak az erek és a csontok. A stiliszta szerény, mint Mikes. Ne akarjunk többet mondani, mint amennyit gondoltunk, mert mondatunk beteg lesz. Minden gondolatunkat külön mondatban fejezzük ki: az összenött ikrek ritkán egészségesek. Ne mondj semmit kétszer: a pleonazmus gondolathiányt árul el; ami haszontalan, az káros. Az ép gondolat egyenesen megy célja felé s nem tántorog, mint a részeg ember. Ha stilust tanulunk, gondolkodásunkat fegyelmezzük: a stilus gondolkodásunk fegyelmezettségének fokát árulja el. S harmadszor elárulja gondolkodásunk elevenségét is. Aluszékony embernek a stilusa is aluszékony. Mi teszi a szellem elevenségét? A gondolatok könnyed és szabad társulása.... Az ember gondolkodo és beszélö lény és egész élete gondolkodásbol és beszédböl áll és mindig jobban csak abbol. Az ember szavakkal gondolkodik és szavakkal cselekszik. A müvelt ember gondolatokkal küzd, szavakkal csatázik. A leghatalmasabb fegyver a gondolat és a szo. (...) Az egyes ember élete: gondolatainak fejlödése és szavainak hatása. A természet az oroszlánnak karmát, az elefántnak agyarát, az egyszarvunak szarvát, a méhnek fullánkját adta: az embernek gondolatát és szavát.
(…) Kezdetleges ember mindent elhisz, intelligens mindent megbirál. Tanuld megkülönböztetni a hihetöt a hihetetlentöl. (…) "

(a kiemelesek onkenyesek , by me...) valo igaz, h. nem irok at szazszor mindent. sőt még haromszor sem. am hallom a szavakat, igyekszem a szoismetleseket elkerulni, es vallom: ami szivemen, az a szamon! :) no igen, es akkor ennyi mar eleg is - kerdezheted teljes joggal - ahhoz, h. valaki (blogot) irjon? a valaszom: NEM. ennyi onmagaban nem eleg. a blogirashoz talán igen. az alkotashoz azonban keves. szerintem. nem igerem, h. ezentul mindig megfesulom a gondolataim, mielott kepernyore kerulnenek. vigyazok arra, h. stilusom engem tukrozzon: azt az embert, aki eppen ir - az oromevel, bajaval egyutt. mert onmagam nem tagadhatom meg, es nem is akarom.

Avri, koszonom neked, h. felnyitottad szemem! ha csiszoltabb lesz a stilusom, az a te erdemed; ha megsem, hidd el, nem a te hibad!!

2008. június 1., vasárnap

szív-zűr

ma dolgoztam. jo volt. :)

uromcseppek: elmondtak a kollegak, h. rosszul lett a cegnel... :( most mar ertem a bejegyzeset a surgossegi osztalyrol. azt hittem, en naiv, h. interjut vesz fel vagy riportot keszit, mosolyog a hajtincse is, surog-forog, nem tagadja meg az altalunk megismert szelveszkisasszonyt, akit "alakit" jobb napjain! meg se fordult a fejemben, hogy alanyi jogan fekszik a korhazi ágyon. nem is o lett volna, ha nem a "sajat felelossegere" tavozik... nemakarom, hogy beteg legyel!! tessek egy kicsit kimelo(bb) uzemmodra allitanod magad! hoztam neked "vasarfiat", de ha nem tudom atadni, mert otthon pihensz, megvar. es milyen az ember? amikor megvettem neked, a zurammal azt mondtuk szinte egyszerre, h. majd vigyaz rad... es nem tud(hat)tuk meg akkor, hogy valoban kell "valaki", aki ovjon! remelem, majd megteszi "ő"..., aki egyebkent egy egyszeru szurke mezei nyul... :) majd meglatod! :)