azt mondja, szeret. jolesik hallani: felhotelen kek eg, napsutes, boldogsag. par perc telik csak el (vagy egy egesz elet?), es hallom, amint pöröl, (ki)oktat, egyre indulatosabban szol...
... es csak szaguld a hangspiral - fol, fontebb, még fontebb: egyre magasabbra.
en pedig (mar) nem szolok semmit, mert rajottem, ilyenkor csak olaj a tuzre minden egyes hang, ami elhagyja a szám.
miert azt bantja, aki mellette all/allt joban-rosszban?
miert NEM kiabalok mar (vissza), mint regen?
miert vagyok keptelen eros(nek latszani) lenni, sarkamra allni es azt mondani: eddig, es ne tovabb?
miert hagyom, hogy megalazzon - még ha "csak" onmagam es kedvenc pussfiguram elott teszi is?
es vajon miert felejtem el az osszes eddigi rosszhangulatusagos-haragszikramjat (a la haragszomrad!) par pillanat mulva, amikor a csendet megtorve megszolal:
" draga smilimanom, ugy tud hianyozni a furtos buksid!" ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése