2010. május 30., vasárnap

és én még találkozhattam vele

beteg volt. tudtuk, láttuk rajta.  vagy legalábbis nagyon sápadt-szürke arcszínéből ezt a - sajnos helytálló - következtetést vontuk le. 
emlékszem,  várni kellett rá, de mindenki türelmes volt, hiszen Éva, a moderátor váltig állította: olyan még nem volt, mióta MÍA a MÍA, hogy "Palika" (ő így nevezte) ne jelent volna meg. és igaza lett. kis késését a tömegközlekedésre is foghatta, bár gyanús volt. nekem legalábbis. ugyanis amikor az első kábé 10 perc után vizet KÉRT, halkan, hogy szinte csak a közvetlen mellette ülő Éva hallhatta, majd ehhez az intermezzóhoz képest újabb 15 perc után kitámolygott a "levegőre", tudtam, hogy gáz van. nem is kicsi. voltak köröttem, akik szidták magukat, hogy miért nem maradtak inkább otthon, ebből se lesz már NORMÁLIS előadás. ha ugyan...  bár orvos is akadt köztünk, aki kiment utána, hogy segítsen neki, ha lehetősége adódik, ám Békés Pál visszatért. "Múló rosszullét, nem reggeliztem vagy nem eleget" - mondta mosolyogva, és  mintha mi sem történt volna, ott folytatta az előadást, ahol abbahagyta. de nem, mégsem ott. hogy ismét fel tudjuk venni a fonalat, mi, a tudásra éhes hallgatóság, igen összeszedetten megismételte az addig elmondottakat, és végigbeszélt 2 órát. igaz, egy 5 perces technikai szünettel, de akkor már azok is türelmetelenül várták vissza, akik az imént még el akartak menni haza vagy ki tudja, hova.
ugyanis szenzációs előadást tartott. (a félév végi előadó-értékelésnél 5***-t adtam neki)
büszke voltam, hogy a "jelenléti ívet" aláírta és dedikálta nekem könyvét.
sajnos, hamarabb ereklyévé vált mindkét "Békés Pál-skalpom", mint gondoltam.
nagy kár. 
szerettem volna még olvasni tőle meséket éppúgy, mint elbeszélésfüzért. mert minden, amit írt, annyira emberi.
nem is értem, miért  emelem ki éppen ezt. 
mert ő is EMBER volt...

2010. május 25., kedd

a mai nap mottója - igen, visszamenőleg!

Én azt gondolom, az erő mindig ott kezdődik, ha valaki ki meri mutatni, ami fáj, és soha nem ott, amikor valaki azt mutatja, hogy milyen rezzenéstelen arccal bír ki mindent. (Csernus Imre)

2010. május 23., vasárnap

szabadnapos péntek

tegnap csajos este volt.
dé, té, bé, én.
kulcsszavak:
megélhetési vegetáriánus
Panna Eperke
Tandori Dezső: Lombos ágak szívverése
kártyahúzás ("Ne függj a Tapstól!" - vagy valami hasonló)
sok nevetés
sírás (én)
viviszexio
mese: legközelebb tének:)
viszkikóla = bimdzsim + zero coke (szerintem kókuszízű)
gyümölcsjoghurt
báránybőrbe bújtatott maciarcú kutyusomszemű cserépmütyür
szívrajzolás az asztalterítőre

köszönöm!

2010. május 14., péntek

tévedni emberi dolog. na de ekkorát?

az hagyján, hogy a céges női WC-ben már rám nyitotta az ajtót valamelyik kollegina, de hogy egy férfi tépje fel  oly nagyon sietve, hogy slicc-cipzár már lent, és éppen elővenni szándékozik a könnyeztetni kívánt kobráját...!
(és még én kértem elnézést!)
:)

2010. május 12., szerda

2010. május 3., hétfő

G-pont

a G-pontom (vagy majdnem azt) érintette meg a behatolás után a műszerrel, amit gyengéden vezetett belém.
megremegtem egy icipici pillanatra, és behunytam a szemem, mintha...
pedig nem.
csak a hüvelyi ultrahang izémicsodája ért hozzá.
pont a G-pontomhoz.
pont.