mai én

nő vagyok: gondolkodom de nem abból tudom hogy élek

azt abból tudom hogy szenvedek

abból hogy mint valami tartály telik bennem a lélek

felgyűlve benne rengeteg

olajos vastag fájdalom

és ez korántsem érdem

nem azért érzek mert jó vagyok

csak mert bennem így mozog a sűrű vér az érben

évekig hordozódik benne az a sok

alvadhatatlan érzelem

nekem sem az: neked miért is lenne könnyű énvelem
(Falcsik Mari: Feminin)

mert tetszik, és nem csak nekem

"megélni még egyszer a májusi reggelt, megfürdetni arcunkat a sistergő tavaszi napfény illatában és gőzeiben, s tudni, hogy az élet mögöttünk van és semmi nem fáj már többé igazán, a nők hazudhatnak, amit akarnak, a férfiak rabolhatják a pénzt és törhetik a fejüket gonosz mesterkedéseiken, s mi közben tudjuk, hogy az élet közömbösen megy tovább, velünk és nélkülünk, s mindaz, amitől szenvedtünk, eloszlik az időben és a napsütésben, mint ahogy eloszlik a májusi fény érintésére a reggeli köd a Duna fölött"

talaltam
tetszik. beidezem maganak

nekem - magamról

szavakkal játszom
emlékharmóniákat
lelked húrjain

kócsi voltam

„Hogy bizonyság vagy erre, /legalább azt köszönjed."

(J. A.: Tudod,hogy nincs bocsánat  1937. július-augusztus)

tanmese

d mondta nekem ma MSN-en az előző poszt és a langyos szarban levésem kapcsán

"Az aranysas

Valaki talált egy sastojást és betette a kotlós alá. A kis sas csirkékkel együtt kelt ki ,és azokkal is nőt fel .A sas egész életében azt tette amit a baromfiudvar csirkéi tettek, mert azt gondolta, hogy ő is csirke. A földet kapirgálta, hogy kukacokat és rovarokat találjon. Kotyogott és kotkodált. Alkalmanként szárnyát verdeste és repült néhány métert, ahogy a többi tyúk is .
Elvégre egy tyúktól csak ennyit várnak, nemde?
Teltek az évek, és a sas megöregedett. Egyszer maga felett a felhőtlen égen megpillantott egy csodálatos madarat. Méltóságteljesen lebegett az erős áramlatokat kihasználva. Aranyos szárnyait szinte nem is mozdította. Az öreg sas csodálkozva kérdezte a baromfiudvar lakóit:
 - Mi az ott fenn?
- A sas, a madarak királya - válaszolta az egyik -, de ne foglalkozz vele sokat, ne bámuld annyira, mert mi nagyon különbözünk tőle.
A sas nem gondolt rá többet.
Abban a hiszemben halt meg, hogy ő is a baromfiudvarhoz tartozik ."
(Anthony de Mello)

Erotika vs. szex

 „Az erotika nemcsak testi vágy, hanem épp olyan mértékben becsvágy is. A partner, akit meghódítottunk, akinek fontosak vagyunk, aki szeret bennünket, az nem más, mint tükör, vagyis mércéje annak, hogy kik és mik vagyunk, mennyit érünk. Az erotikában saját jelentőségünk és súlyunk képét keressük.”
(Milan Kundera)

rám talált (vagy én őrá?)

„Két ember attól fogva számít igaz barátnak, amikor hallgatásuk már nem jelent kínos csendet.”

(Dave Tyson Gentry)

a mai nap mottója - igen, visszamenőleg!

Én azt gondolom, az erő mindig ott kezdődik, ha valaki ki meri mutatni, ami fáj, és soha nem ott, amikor valaki azt mutatja, hogy milyen rezzenéstelen arccal bír ki mindent. (Csernus Imre)

most annyira ez jellemző rám

„A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak – amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.”

(in Stephen King: A remény rabjai című novelláskötete)

A költészet napjára – is

Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra: te vagy magad ki e
jelet vonja s vigyáz, hogy fénybe vagy árnyba játszik,
mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
rajtam látsz törvényt saját magadról.
Okosnak nézel? hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod:
mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

így érzek most

Eljön az idő, amikor minden kijárat lezárul, mintha viasszal tapasztanák be. Ülsz a szobádban, a testedben érzed a szúró fájdalmat, ami összeszorítja a torkodat és veszélyes kis könnyzacskókká préselődik a szemed mögött. Egy szó, egyetlen mozdulat és mindaz, ami felgyülemlett benned - elmérgesedett harag, elüszkösödött féltékenység, teljesíthetetlen vágyak - kirobban belőled dühös, tehetetlen könnyekben, zavart zokogásban és hüppögésben, és mindez nem is szól senkinek. Nincs kar, hogy átöleljen, nincs hang, hogy azt mondja: jó, jó. Aludj és felejtsd el. - Nem, nem. Ebben a szörnyű, új függetlenségben a veszedelmes, intő fájdalmat érzed, a kevés alvás és a túlfeszített idegek játékát és azt a sejtést, hogy ezúttal a kártyákat ellened rakták, és a halom egyre nő. Kijárat kell és mindet plomba zárja. Éjjel-nappal a magad csinálta sötét, szűk börtönben élsz.


Sylvia Plath

a vonzalmak története

a vonzalmak története egyben az eltávolodások története is:

• ő megkíván
• én megkívánom
• én kívánom
• én megkapom
• ő megkap
• én nem kívánom
• én nem akarom kívánni
• ő nem kíván
• én megkívánom

(és kezdődik elölről az egész)

október 11., Brigitta

bigi,
tudod, hogy tudom (egy részét legalábbis), mit szeretnél a legjobban,
és
tudom, hogy tudod: őszintén, teljes szívemből kívánom, hogy teljesüljenek azok is, amiket nem ismerek, ám az életed jobbra fordulását idézik elő.

.... és gyógyujjá meg! :)

„Aki elmulasztja a pillanatokat, végül elmulasztja egész életét. Az élet, akár egy pillanat: mulandó; s miért ne élnénk szépen a kicsit, ha abból áll össze az egész? ”

(Seneca )

október 3., MÍA

A ma (azaz már tegnap - hogy rohan az idő!) élménye, tanulsága, mindenjója:

„A titkok közlése és befogadása mégiscsak a barátság legfelső foka.”

„A gyűlölet gyűlölete az egyetlen gyűlölet, amely az ellentétét, a szeretetet szülheti meg.”

sőt
„A fiatal lehet szétszórt és a maga szintjén mégis eredményes - az öregnek azonban szüntelenül összpontosítania kell. Az öregség nem nyugalom, hanem megfeszített akarat. Két mankónk: az önirónia és a bátorság. Energiánk pedig az eszközként használt szenvedés. A hova nem rajtunk áll. A miért az Isten titka. A hogyan a mi szabadságunk"

márai.s

„Talán eljön a pillanat, mikor elmondhatod, hogy az egészet akartad. Az egészet, az igazit, nem a pótlékot, a hasonlót, a mellékeset: az egészet, a boldogságot és az igazat, az igazságot, akármilyen félelmes és földközeli. Nem akartál az élet helyett valamit, ami csak hasonlít az életre.” (ezt Lorának ajánlom)

csak úgy, mert ma meg ilyenem van

„A gyerekkor egyik csapdája, hogy azt is érezzük, amit nem értünk, s mire értelmünk megemészti a történteket, addigra a szívünk már mély sebeket hordoz.”

(Carlos Ruiz Zafón)

mai hangulat

„Mintha vas függönyök
ereszkedtek volna körém,
rab vagyok a titkok között,
melyeket úgy hívnak, hogy: Én."
(Szabó Lőrinc)

hangulatomhoz illő

„Az igazi szeretet próbája egyedül az, hogy nem fél a másik ember szeretetétől, hogy elegendő benne a szelídség, a türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadja azt.”
(Pilinszky János)

én vagyok az egyedüli színes ebben a hülye fehér-fekete világban?

„Hogy az életünket jobbá tegyük, az élményeinket kell jobbá tenni.”

(Csíkszentmihályi Mihály - Flow)

vallomás by LGT

nem tehetek róla, és ellene nem akarok tenni, mert olyan szép.
ezt dúdolom már második napja :

Előbb lépnek el a hegyek,
Előbb szólnak rád a kövek,
Előbb megy vissza a folyó,
Mint téged elér egy szó.
Előbb téved el egy madár,
Mint még egyszer, aki végre rád talált.

Az vagy nekem, mint földnek az ég,
Az vagy nekem, mint égnek a kék,
Az vagy nekem, mint télnek a hó,
Az vagy nekem, mint csendnek a szó.

Előbb fagynak meg a szavak,
Előbb csalhatod meg magad,
Előbb felejted el nevem,
Mint elengedném két kezed,
Előbb ne lássam az eget,
Mint, hogy elfordítod tőlem léptedet.

Az vagy nekem, mint földnek az ég,
Az vagy nekem, mint égnek a kék,
Az vagy nekem, mint télnek a hó,
Az vagy nekem, mint csendnek a szó