A következő címkéjű bejegyzések mutatása: filó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: filó. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. április 20., péntek

mai én

nő vagyok: gondolkodom de nem abból tudom hogy élek
azt abból tudom hogy szenvedek
abból hogy mint valami tartály telik bennem a lélek
felgyűlve benne rengeteg
olajos vastag fájdalom
és ez korántsem érdem
nem azért érzek mert jó vagyok
csak mert bennem így mozog a sűrű vér az érben
évekig hordozódik benne az a sok
alvadhatatlan érzelem
nekem sem az: neked miért is lenne könnyű énvelem
(Falcsik Mari: Feminin)

2012. március 11., vasárnap

és lőn világosság?

bevallom: sokáig csak feszítette a lelkem, sokat töprengtem, néha még talán könnyeket is ejtettem, mert nem értettem.
nem értettem, miért van az, hogy egy rosszkor, ámde ártatlanul feltett kérdés véget vethet a barátságnak.
nem oly' régóta meg  azon filózom, hogy vajon igaz barátság volt-e az, melynek egy rosszkor, ámde ártatlanul feltett kérdés véget vethet...

2011. december 12., hétfő

tegnap.ma.holnap

"Minden tévedés helyrehozható" – ez a mára kiszabott kínai horoszkóp szerinti mantrám. most már "csak" egyet kell tennem: a napi történeseket úgy megélnem, hogy helyrehozhassam a tévedéseket (tévedéseimet). 


ajjjaj, most lefekszem aludni, és izgatottan várom a holnapot, mely már ma van.
(erről egy 1985-ös olvasmányélményem jut eszembe: "Ma van az a holnap, amitől tegnap annyira féltél.")   

2011. október 18., kedd

DISC index, avagy a csapatépítés eredménye

természetes stilus:       felvett stílus:
D=56                         D=25
I = 60                         I=60
S=32                          S=32
C=88                         C=74

a többiről (talán) majd később

2011. október 14., péntek

csapatépítés

hétvégén csapat(le/fel/meg/át/rá/össze/összevissza/túl)építő* tréningen leszek.
még soha nem voltam ilyenen, valahol igenis nagyon, sőt szinte a gyermeki rácsodálkozás kíváncsiságával várom.

* = majd kiderül, melyik igekötő lesz a befutó! :)

update! az igekötő az át és az össze. szerintem. ma még.

2011. augusztus 29., hétfő

kérdés

létezik, hogy mindössze egyetlen lépés a szeretett ember felé életed egyik leghosszabb útja?

2011. július 28., csütörtök

egy nem találkozás margójára


létezik, hogy az élet egyik legkomolyabb problémája, hogy a lelked olyan szavak feszítik, amelyeket nem mondhatsz el annak, akinek szeretnéd?

és az elképzelhető, hogy az igazi boldogság csak azért nem ért el hozzád eddig, mert olyan nagy, hogy csak kis lépésekkel képes közeledni?

2011. június 23., csütörtök

talált szavak

Talált szavak

akarom vagy nem, tudom:
elveszítem egy napon
ellentétet vonzó vagyok  

süvítő szélben fák hajlonganak  
feltolul bennem szóforgatag
nincs bennem harag

hangtalanul és hangosan szidom 
magam, miért akarom
őrizni és eldobni dalom

midőn lazán összefonódunk, meg-
hipnotizál félmeztelenséged
érzem keménységed

finom örlemény lesz testünk 
mint kőkemény 
tollal karcolt költemény   

hordozhassalak-e magamban 
kérdezem, levélszemétnek sorsomban
nincs helye azonban

akarom vagy nem, tudom: 
megtalálom egy napon
romantikus alkat vagyok

hideg borzongás helyett 
a gondolatba testem 
forrón beleremegett

2011. április 14., csütörtök

filó, így az éjszaka közepén

vajon ha másik ember volnék, lennék-e a saját barátom?
úgy vélem: igen. és ezt határozottan állítom.
bár valószínűleg olykor nehezen viselném a türelmetlenségem, a túlzott ragaszkodásom, a(z infantilizmusomból fakadó?) gyerekes kíváncsiságom, rácsodálkozásaim az élet megannyi csúf, szép, szebb és még randább részletére, a hirtelen haragom....
de szeretném magam ezekkel a rossz tulajdonságaimmal együtt, és mindezek ellenére is.
mert a barátom lennék.

(és ha a kérdést te teszed fel magadnak, mi a válaszod rá?)

2011. március 9., szerda

kapcsolati (v)iszonyok a nőnap apropóján

tudja, hogy miért lett ideges, szomorú, sőt  talán még a hisztishülyepicsa jelző is illett rá.
csak nem értette. pedig mindent tudni szeret, sőt mintha róla rajzolták volna "a mindent tudni akarok" orosz rajzfilmfőhőst.
nőnap.
megszokta, hogy kisgyermekkora óta a fiúk kötelező jelleggel ugyan, de - akkor még nem védett - hóvirágcsokrot morzsoltak a padjára a suliban, jóval később az aktuális szerelme használta a kabátot virágpréselő szerkezetnek (mások meg ne lássák, hogy...!), az egyetem alatt (talán másodéven) az egyik prof. ezen a napon mondta nekik, mert a csoport lányokból állt, hogy „nem is tudom, mikor köszöntsem magukat, nőnapon, gyereknapon vagy anyák napján”, még később voltak, akik presztízskérdésnek tekintették, hogy hány csokor virágot kapnak, és irigykedve nézték a tanári asztalát, majd a mellette lévő asztalt is beborító illatozó virágtengert, bár ő mint lelkes ifjú tanerő nem ezt tekintette tanári munkája fokmérőjének, és folytathatnánk a sort, hogy  az évek múltával hogyan változott meg a nőnaphoz való viszonya.
leginkább akkor vett ez gyökeres fordulatot, amikor kiderült, hogy a zura születésnapja is a nőnapon van, ugyanis ez volt a non plus ultra az addigi közönyén.
miért?
mert a figyelmet legalább ideig-évekig el tudta terelni a nőnapról, legalábbis otthon.
nem, nem azért, mert az a fajta nyálas-ajnározós viszony volt közte és a zura között. nem.
viszont sokéves házasságuk alatt elérte, hogy a férjétől nem kap (úgy bizony!), nem kap virágot.
objektív ennek az oka: MÁR nincs a lakásukban egyetlen váza sem, mert alkalmasint összetörtek, vagyis ő törte össze valamennyit, feszültséglevezetés ürügyén, de ez a szál  máshová vezetne.
nőnap.
a munkahelyén jól érzi magát. úgy általában. mostanában akadnak ugyan néminemű gondjai, de kinek nem, és tulajdonképpen örül, hogy van munkája ebben a munkahiányos szép új világban.
akkor döbbent rá, hogy "ma nőnap van", amikor a terembe érve megcsapta az átható és igen tömény jácintillat, és igen, lent, a kávéautomata melletti üres szobában, ahol az új kerékpárokat tárolják, igen, mintha ott látott volna egy-két csokor virágot, hűsölés gyanánt, hogy ne hervadjanak el, míg a kolleginák hazaviszik.
"rendesek ezek a fiúk" – gondolta magában, és amikor a munkaasztalokon látta a lila-fehér-rózsaszin sokcsengettyűs illatbombákat, találgatta, vajon neki milyen színű jutott.
nőnap.
nem kellett sok idő ahhoz, hogy rájöjjön: neki semmilyent nem szántak a fiúk.
az nem fájt neki, hogy virággal nem tisztelték meg. hisz úgyis csak az illem meg a szokás.
nem az fájt neki, hogy nem birtokol  egy saját lila-fehér-rózsaszín jácintot.
az sem fájt neki, hogy az éppen érkező fiúk-lányok már szóvá tették, hogy vajh hová rejtette.
"nem. nem rejtettem" – válaszolta mosolyogva, de a szeme biztosan mindent elmondott volna annak, aki belenéz.
de nem nézett bele senki. csak mellé, mintha bele,  így csak pszeudo szemtől szembe tekintetek vették körül.
ezért úgy érezte, hogy ő egy semmi.
mintha láthatatlan.
nőnap.
megértette, hogy újra kell gondolnia, és alaposan át kell értékelnie a munkahelyi kapcsolatait.
nőnap.
munkahelyi viszonyok. vagy iszonyok?  

    

2011. március 3., csütörtök

vissza az origóhoz

- vannak dalok, melyektől sírhatnékom támad, és vannak olyanok, melyektől valóban sírok
- vannak versek, melyeket időről időre újraolvasni támad kedvem, és van egy csomó, amiket már régóta kívülről tudok
- vannak városok, ahová úgy érzem, még vissza kell térnem, és vannak olyanok, ahonnan alig tudok eljönni
- vannak filmek, melyeket akár n+1-szer is képes vagyok végignézni, és vannak olyanok, melyekről azt hiszem,  rólam írták
- vannak pillanatok, melyekre mindig jóérzéssel emlékszem, és olyanok is, melyeket képtelen vagyok elfelejteni
- vannak részletek, melyeket néha legszívesebben kitörölnék az életemből, és vannak olyanok, melyek nélkül az  életem csak egy szélben táncoló hópehely lenne
- vannak dolgok, melyeket lehetetlen megérteni, és vannak olyanok, melyek megértéséhez egyetlen szó sem szükséges
- vannak emberek, akiket nem tudok elengedni, és vannak olyanok, akik soha nem hagynak el engem

2011. január 22., szombat

nyígás Singularis 2-ben

ami kiszámítható, nem mindig unalmas
a vágy nem jelent szerelmet
ha melletted van, biztos, hogy közel is áll?
az új nem mindig izgalmas
és a másé sem biztos, hogy jobb
a messzi nem mindig jelent távolit
a mindentudás még nem tesz bölccsé
az igazság ismerete nem jogosít fel arra, hogy mások fölé helyezd magad  
a problémát felismerve még nem oldod meg azt  
bár a múlt és a jövő közt, de biztos, hogy a jelenben élsz? 

2010. november 11., csütörtök

a tegnap mottója

premisszák: 
  • Jó munkához idő kell
  • Az idő pénz. 
  • A pénz  nem boldogít
konklúzió: Tehát a jó munka nem boldogít.

2010. október 21., csütörtök

ami a szívemet nyomja

mázsányi súlyként terpeszkedik lelkemre, remegek alatta. Damoklész kardja (majdnem) semmi ahhoz képest, amit érzek.
kedden mentem dolgozni éppen egy teljes munkahét után ráadásául úgy, hogy a. hétfő este telefonált: nem lenne-e gond, ha "kicsit" hamarabb kezdenék, mert melléklet lesz, és munka van. a kicsit hamarabb hajnali 9 (azaz Kilenc) órát jelentett, ami éppen öt órával korábbi időpont, mint amikorra egyébként járok. nem gond, s valóban: ez nem volt az. nem EZ volt az.
amikor nem te vagy a ludas, és úgy kapsz utolsó figyelmeztetést, hogy elsőt, másodikat (...) sokadikat nem kaptál,
és ezt sem neked mondják, hanem "másoktól" hallod, hogy demostmáraztán betelik a pohár,
akkor hiába dolgozol négy szemmel, igyekszel pontosan, szépen, ahogyan érdemes, úgyis meglesz az utolsó csepp. az, ami telíti a poharat.

de bakker milyen dolog ez?

2010. szeptember 11., szombat

kezdet és vég


az unalmas életnek akkor van vége, amikor tragédia kezdődik.
vagy forditva. 
bár olykor úgy tűnik, hogy az unalmas élet – maga a tragédia.


(köszönöm, k., a Dalí-képet!*)
*a fenti

2010. július 24., szombat

ínségesebb időkre

olyan jó lenne, ha el lehetne tenni a tűző nap melegét, a feleslegesen töltött perceket, órákat azokra az időkre, amikor szükségünk van rá, mert  fázunk, vagy sürgető feladatok előtt állunk.

ötletek?

2010. június 17., csütörtök

Shakespeare nyomán....

mert diliház az egész világ, és bolond benne minden férfi és nő...
(by me) 

2010. március 1., hétfő

dönteni kéne : kavics, kő vagy homok


„Egy filozófiaprofesszor azzal kezdte az egyetemi előadását, hogy fogott egy befőttesüveget, és megtöltötte 5-6 cm átmérőjű kövekkel. Majd megkérdezte hallgatóit:
- Ugye tele van az üveg?
- Igen - hangzott a válasz.

Ezután elővett egy apró kavicsokkal teli dobozt, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután az apró kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. Ezután a professzor elővett egy homokkal teli dobozt, és elkezdte betölteni a homokot a befőttesüvegbe. A homok természetesen minden kis rést kitöltött.

- És most - mondta a professzor - vegyék észre, hogy ez az önök élete. A kövek a fontos dolgok: a családod, az egészséged, a gyermeked, a barátaid, ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amelyek még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok - az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amelyek igazán fontosak számodra."


nála találtam

2010. február 16., kedd

gondolkod...

a gyomrom ismét görcsöl a jobb bordaív alatt,
a bal combom felső részén táncol az ideg / izom (?), mint mikor „tikkes” az ember szeme.

 mi lehet az, amit nem tudok megemészteni, és ettől szinte rohannék...

napi filó

– mi jár annak, akinek igaza van?
– a szája...

... ne szólj szám, nem fáj fejem.

khm! kérdem én, tisztelettel, akkor minek a fej és a száj.