A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egyedül. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egyedül. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. április 20., péntek

mai én

nő vagyok: gondolkodom de nem abból tudom hogy élek
azt abból tudom hogy szenvedek
abból hogy mint valami tartály telik bennem a lélek
felgyűlve benne rengeteg
olajos vastag fájdalom
és ez korántsem érdem
nem azért érzek mert jó vagyok
csak mert bennem így mozog a sűrű vér az érben
évekig hordozódik benne az a sok
alvadhatatlan érzelem
nekem sem az: neked miért is lenne könnyű énvelem
(Falcsik Mari: Feminin)

2011. augusztus 29., hétfő

kérdés

létezik, hogy mindössze egyetlen lépés a szeretett ember felé életed egyik leghosszabb útja?

2010. július 15., csütörtök

pesszimista puzzle

már tegnap sem voltam az igazi, mára pedig több darab hiányzik a puzzle-magamból.

magam vagyok
nagyon
igen ... hagyom
hadd folyjanak, még ha nem is a viaszosvászonon
fehér gombócok köröttem
papírból zsebkendők
fából vasparipa?
halomban

2010. január 2., szombat

szilveszteresti pizsamaparti


igen, erről is akartam, a napsorrendet felcseréltem, de talán nem okoz nagyobb keverkavarodást, mint a tegnapi, munkahelyi kérdéssorozatom, mely folyamatosan a holnapi napra irányult. (de most akkor milyen nap lesz is holnap?)  

felkeltem 31-én úgy 11 körül, (t)ettem-(v)ettem, olvasgattam, elálmosodván fél hat tájban ledőltem, és úgy elaludtam, mint aki fél 11 tájban ébred csuromvizes álomból. irány a zuhanyozó, pizsama, fogmosás, majd rájöttem, hogy jéééééé, ma van a zév utolsó napja, tehát marha vidámnak "illik/kell" lenni. ezért hát odaültem a zuram mellé a tévé elé, és néztem. nem a zuram, hanem a dobozt. nem tudom, mi volt benne. egyszer csak hirtelen megjelent egy analóg óra a képernyőn, gyors KÖLYÖKpezsgőtöltés a két, odakészített kehelybe, és szerintem még azt sem mormogtam, hogy boldogújévet, dőltem be az ágyba. azaz dőltem volna, ha a zuram nem teszi be a Táncoló talpak c. DVD-t, és végignéztem. aranyos volt. igaz, néha féltem, de én már csak ilyen vagyok.

szilveszterezni (értsd bulizni) életemben összesen talán 2x voltam: egyszer még az egyetemen, harmadéves koromban, illetve ....... és már kb. 3 perce ülök és bámulom a billentyűket, de nem jut eszembe több, tehát valószínűleg a "talán" maximálisan helytállóan szépíti a hihetetlent.

valóban nem vagyok egy bulizos alkat, szerintem igazán mulatni sem tudok. vagy az is lehet, hogy a körülmények, az élet, a sors nem hozott még olyan lehetőséget, melyben önfeledten úgy istenigazából bulizhattam volna. nem tudom, mindenesetre van, aki tudja rólam, hogy szeretném megtapasztalni legalább egyszer a részegség mámorát. hogy miylen az, mit érzel olyankor. még ha a macskajaj nyávog is másnap, nem mondtam még le ebbéli tervemről. de egyedül - mint annyi sok minden  mást - ezt sem az igazi megtenni. alkalmi (?) kisegítő(k) jelentkezését várom. ki tart velem ki jóban-rosszban, sörben-borban-bélizben-martiniben-jégerben....?
mindez kikívánkozott már nagyon. kibuggyant.

a szilveszterre visszatérve. egyáltalán nem volt bulizós, viszont annál pihentetősebb :)

2009. április 28., kedd

a zigazi doktorcsernus

Láttam. És ő is emberből van.
Még akkor is, ha olykor valóságos
(btw honnan lehet tudni, hogy valóban olyan-e, merthogy hálistennek nemigen látni)
sátáni mosoly
(mit mosoly? inkább vigyor, hiszen a vicsor azért más)
ül az arcán.
Beszélgetés közben bal kezével bal combjat simogatja, halkan szól, már-már mormol.
Nem folyt vér, nem zsigerelt ki senkit (annyira!), és nagyon-nagyon ott volt.
Ott. A topon.
Minden szavát száraz szivacsként szívtam magamba;
mint sivatagi virág, ha pár csepp eső éri,
vagy a hajnali harmatból nyer szomjenyhítő nedűt.

A színházterem minden helyén ültek.
Lora, kár, hogy nem voltál ott te is!