2011. március 24., csütörtök

Babe – és nem a kismalac

Babe. 
immáron 30-31 éves szerelem fűz hozzá, pedig  csak egy pillanatra tartottam kezemben:  
Szegeden a két szoba közti tanulóban fogtam meg a babe-es üveget, majd Gyöngyi icipicit fújt a csuklómra,
és szerelem volt ez első szippanatra!
azóta rengeteg helyen kerestem, külföldön élőktől kértem, nem találtak sehol, talán már nem gyártják, vagy más lett a neve?    
rejtély.


ha valaki tud, kérem, ajándékozzon meg vegyen nekem egyet, hatalmas örömöt szerez(ne)!

tavasz

tavasz van. legalábbis még egy kis ideig, aztán ismét pár hűvös nap, hogy ne felejtsük el, milyen volt télen, majd hipp-hopp itt a nyár!
nem, nem ez meteorológiai előrejelzés. inkább csak érzem, hogy így lesz. meg ugye a tapasztalat. :)  

2011. március 9., szerda

kapcsolati (v)iszonyok a nőnap apropóján

tudja, hogy miért lett ideges, szomorú, sőt  talán még a hisztishülyepicsa jelző is illett rá.
csak nem értette. pedig mindent tudni szeret, sőt mintha róla rajzolták volna "a mindent tudni akarok" orosz rajzfilmfőhőst.
nőnap.
megszokta, hogy kisgyermekkora óta a fiúk kötelező jelleggel ugyan, de - akkor még nem védett - hóvirágcsokrot morzsoltak a padjára a suliban, jóval később az aktuális szerelme használta a kabátot virágpréselő szerkezetnek (mások meg ne lássák, hogy...!), az egyetem alatt (talán másodéven) az egyik prof. ezen a napon mondta nekik, mert a csoport lányokból állt, hogy „nem is tudom, mikor köszöntsem magukat, nőnapon, gyereknapon vagy anyák napján”, még később voltak, akik presztízskérdésnek tekintették, hogy hány csokor virágot kapnak, és irigykedve nézték a tanári asztalát, majd a mellette lévő asztalt is beborító illatozó virágtengert, bár ő mint lelkes ifjú tanerő nem ezt tekintette tanári munkája fokmérőjének, és folytathatnánk a sort, hogy  az évek múltával hogyan változott meg a nőnaphoz való viszonya.
leginkább akkor vett ez gyökeres fordulatot, amikor kiderült, hogy a zura születésnapja is a nőnapon van, ugyanis ez volt a non plus ultra az addigi közönyén.
miért?
mert a figyelmet legalább ideig-évekig el tudta terelni a nőnapról, legalábbis otthon.
nem, nem azért, mert az a fajta nyálas-ajnározós viszony volt közte és a zura között. nem.
viszont sokéves házasságuk alatt elérte, hogy a férjétől nem kap (úgy bizony!), nem kap virágot.
objektív ennek az oka: MÁR nincs a lakásukban egyetlen váza sem, mert alkalmasint összetörtek, vagyis ő törte össze valamennyit, feszültséglevezetés ürügyén, de ez a szál  máshová vezetne.
nőnap.
a munkahelyén jól érzi magát. úgy általában. mostanában akadnak ugyan néminemű gondjai, de kinek nem, és tulajdonképpen örül, hogy van munkája ebben a munkahiányos szép új világban.
akkor döbbent rá, hogy "ma nőnap van", amikor a terembe érve megcsapta az átható és igen tömény jácintillat, és igen, lent, a kávéautomata melletti üres szobában, ahol az új kerékpárokat tárolják, igen, mintha ott látott volna egy-két csokor virágot, hűsölés gyanánt, hogy ne hervadjanak el, míg a kolleginák hazaviszik.
"rendesek ezek a fiúk" – gondolta magában, és amikor a munkaasztalokon látta a lila-fehér-rózsaszin sokcsengettyűs illatbombákat, találgatta, vajon neki milyen színű jutott.
nőnap.
nem kellett sok idő ahhoz, hogy rájöjjön: neki semmilyent nem szántak a fiúk.
az nem fájt neki, hogy virággal nem tisztelték meg. hisz úgyis csak az illem meg a szokás.
nem az fájt neki, hogy nem birtokol  egy saját lila-fehér-rózsaszín jácintot.
az sem fájt neki, hogy az éppen érkező fiúk-lányok már szóvá tették, hogy vajh hová rejtette.
"nem. nem rejtettem" – válaszolta mosolyogva, de a szeme biztosan mindent elmondott volna annak, aki belenéz.
de nem nézett bele senki. csak mellé, mintha bele,  így csak pszeudo szemtől szembe tekintetek vették körül.
ezért úgy érezte, hogy ő egy semmi.
mintha láthatatlan.
nőnap.
megértette, hogy újra kell gondolnia, és alaposan át kell értékelnie a munkahelyi kapcsolatait.
nőnap.
munkahelyi viszonyok. vagy iszonyok?  

    

2011. március 3., csütörtök

vissza az origóhoz

- vannak dalok, melyektől sírhatnékom támad, és vannak olyanok, melyektől valóban sírok
- vannak versek, melyeket időről időre újraolvasni támad kedvem, és van egy csomó, amiket már régóta kívülről tudok
- vannak városok, ahová úgy érzem, még vissza kell térnem, és vannak olyanok, ahonnan alig tudok eljönni
- vannak filmek, melyeket akár n+1-szer is képes vagyok végignézni, és vannak olyanok, melyekről azt hiszem,  rólam írták
- vannak pillanatok, melyekre mindig jóérzéssel emlékszem, és olyanok is, melyeket képtelen vagyok elfelejteni
- vannak részletek, melyeket néha legszívesebben kitörölnék az életemből, és vannak olyanok, melyek nélkül az  életem csak egy szélben táncoló hópehely lenne
- vannak dolgok, melyeket lehetetlen megérteni, és vannak olyanok, melyek megértéséhez egyetlen szó sem szükséges
- vannak emberek, akiket nem tudok elengedni, és vannak olyanok, akik soha nem hagynak el engem