2010. október 21., csütörtök

ami a szívemet nyomja

mázsányi súlyként terpeszkedik lelkemre, remegek alatta. Damoklész kardja (majdnem) semmi ahhoz képest, amit érzek.
kedden mentem dolgozni éppen egy teljes munkahét után ráadásául úgy, hogy a. hétfő este telefonált: nem lenne-e gond, ha "kicsit" hamarabb kezdenék, mert melléklet lesz, és munka van. a kicsit hamarabb hajnali 9 (azaz Kilenc) órát jelentett, ami éppen öt órával korábbi időpont, mint amikorra egyébként járok. nem gond, s valóban: ez nem volt az. nem EZ volt az.
amikor nem te vagy a ludas, és úgy kapsz utolsó figyelmeztetést, hogy elsőt, másodikat (...) sokadikat nem kaptál,
és ezt sem neked mondják, hanem "másoktól" hallod, hogy demostmáraztán betelik a pohár,
akkor hiába dolgozol négy szemmel, igyekszel pontosan, szépen, ahogyan érdemes, úgyis meglesz az utolsó csepp. az, ami telíti a poharat.

de bakker milyen dolog ez?

7 megjegyzés:

Agnes. írta...

:(

Mónika írta...

Gerinctelen!

Kis Virág írta...

...megértelek, és valóban szinte leírthatatlan :(

Lora írta...

be kell menni! be kell menni!be kell menni! és ki kell önteni azt a vizet. ha más nincs, akkor hát a szembelévő arcába. de utána legalább üres lesz a pohár...

Névtelen írta...

"Ha a ma lesz a holnap tegnapja,
tedd a bús emléket az ablakba,
s nehogy szomorúan gondolj a tegnapra!
Tölts még egy kortyot a poharadba!"

hidden. írta...

Az utolsó réteg bőrt húzta le Rólad.
Nehéz lehet gerinc nélkül élni.. egy féreg..

Málna írta...

..a mázsányi súly nem létezik...így nem is mérhető...tehát nincs.Akkor gubanc sincs...csaak ha azt akarsz látni....akkor van mind:)..dejó az Neked?:)
Na....mosolykázuk az égre....basszus!