így érzek most

Eljön az idő, amikor minden kijárat lezárul, mintha viasszal tapasztanák be. Ülsz a szobádban, a testedben érzed a szúró fájdalmat, ami összeszorítja a torkodat és veszélyes kis könnyzacskókká préselődik a szemed mögött. Egy szó, egyetlen mozdulat és mindaz, ami felgyülemlett benned - elmérgesedett harag, elüszkösödött féltékenység, teljesíthetetlen vágyak - kirobban belőled dühös, tehetetlen könnyekben, zavart zokogásban és hüppögésben, és mindez nem is szól senkinek. Nincs kar, hogy átöleljen, nincs hang, hogy azt mondja: jó, jó. Aludj és felejtsd el. - Nem, nem. Ebben a szörnyű, új függetlenségben a veszedelmes, intő fájdalmat érzed, a kevés alvás és a túlfeszített idegek játékát és azt a sejtést, hogy ezúttal a kártyákat ellened rakták, és a halom egyre nő. Kijárat kell és mindet plomba zárja. Éjjel-nappal a magad csinálta sötét, szűk börtönben élsz.


Sylvia Plath

ego sum qui sum

Jó vagyok. De ezt néha titkolom.
Okos vagyok. Ám ezt olykor nem sikerül lepleznem.
Szerény vagyok. És ezt soha nem titkolom.
Én - én vagyok.
Olyan, amilyen vagyok.

hangulatjelentés

"Ha nem indul

repülő, hajtogass

magadnak"
(Kispál és a Borz)

ideeeeeeee..............!!!!

ide

akarok

utazni.

most!