2010. április 29., csütörtök

most annyira ez jellemző rám

„A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak – amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.”
(in Stephen King: A remény rabjai című novelláskötete)

7 megjegyzés:

Agnes. írta...

:((
Nagyon tudom, hogy mi ez..

Altair írta...

Az idézet gyönyörű! :o)

Remélem, hogy mégis megérti valaki, legalább, hogy fontos.

bluemoon írta...

Ő is így gondolja:
http://macskaslany.blogspot.com/

Lora írta...

csak az utolsó mondatot ismételgetném, ha kommentelnék ide... ;)

bera írta...

Érzem.

k. írta...

Nekem ez kettős.
Miért nincs, aki megértsen?
1, Mert eltávozott és hiányzik? - így olyan romantikus az egész.
2, Vagy mert nem tudod magad kifejezni?

oximoron írta...

k.
1. :(