2008. június 13., péntek

kőszálivizilo-szokkenesek


ma egesz delelott zuhogott. mintha dezsabol! de nem ugy, hogy pisai ferde toronykent dol meg, rezsut, hanem egyenesen.
tudom, tudom: a gravitacio. az ilyen tipusu esokre mondom en azt, monszunos. nem, eddig nem tapasztaltam meg, milyen is a valodi eso ebbol a fajtabol, de film- es olvasmanyelmenyeim alapjan ugy kepzelem el a monszunesot, h. suru cseppekkel zuhog ("surun esik az eso, banom is en, hajdadajda, hajdadadada..."), es szinte oldalmozgas nelkul hull a foldre.
mellekszal ez most, parttalan eszmefuttatas, hiszen nem a monszun mibenlete a hangsulyos.
hanem a viz, a jarda, rajta pedig en, amint munkaba igyekszem. esernyo nelkul indultam el - hiszen eppenmostnemesik, akkor pedig miert is cipelnem feleslegesen? -, s mint kiderult: igazam volt. epphogycsak szemerkelo permetben ballagtam szokasos utamon, amit mar bekotott szemmel is meg tudnek tenni, ha... ha nem lenne telis-teli akadalyokkal.
de vannak. igen, akadalyok, illetve leginkabb egyfele, de abbol sok: puklik, dudorok az aszfalton. nem tudom, h. a fak gyokere, az ido vasorru/vasfogu bábája, az egyebkent csakisagyalogosonak keszult, max. 1,2 meter szeles savon a bicajosok, motorosok amokszaguldasa (vagy mindez egyutt, plusz az altalam fel nem sorolt, sok egyeb lehetoseg) az oka, de a jardan hatalmas dudorok ektelenkednek. alfoldi gyerek oruljon, ha "hegyet" lat! hát, ezek nelkul biztosan teljesebb lenne az oromunk nekunk, siksagi gyalogosoknak!

a lenyeg: legjobban en nevettem magamon, amikor az aszfaltdombo(cská)k kozott megbuvo tocsak alattomos tengerre alakulva alltak utamat. ezert aztan ugrandoznom kellett egyikrol a masikra, ha viszonylag szaraz labbal akartam beerni a munkaba. a kivitelezesbe csak egy-ket hiba csuszott, az se tobbszor, mint harom-negy alkalommal... :)

igy aztan a zerge-, illetve a koszalikecske-szokkenesek HELYETT inkabb egy megtermett elefant/vizilo/esetleg orrszarvu szokdeleseihez (na most azt kepzeld el, ahogyan ezek az allatok konnyeden libbennek tova!) hasonloan ugralandoltam egy meretesen mely pocsolyaban. minekutana mar tök mindegy volt a cipom viztelenul maradasa, hiszen a nadragombol is csopogott.

ekkor mar csak kacagtam. igen, egyedul, es sajat magamon. de a java még hatravolt: alig husz meterre a celtol (=munkahely!) egy sotet uvegu letekert ablakos fekete BMW-s ugy gondolta, hogy ő erosebb nalam (je, es milyen igaza volt!), ezert aztan - bar lazan megtehette volna, am - nem kerulte ki az uttesten levo melyedest, es nagy erovel, ahogy azt egy izomagyuhoz "illik", kajan vigyorral az orcajan belehajtott. mar szinte freskot alkottam a mellettem levo hazfallal, de a ram csapodo saros-mocskos vizesest nem tudtam elkerulni.

nesze neked, EU-konform uthalozat es globalis emberiesseg!
vagy ez utobbi kettot még inkabb a Lajtan tul kellene keresnunk?

2 megjegyzés:

M írta...

A téma az utcán hevert..., csöpögött, zuhogott, locsogott és fröcskölt... - és átélhetőssé íródott:)
Nagyon aranyos a kép. :)

smilimano írta...

koszi! :)