2008. június 21., szombat

erzelemtoredekek, 1. (önámítás)


sokszor es sok mindent akartam neked mondani, de az emberi agy a leghalatlanabb mechanizmus a vilagon: ket hasogato fejfajas intermezzojakent egy halomra valo gondolat egyszeruen felszivodik, eltunik, toredekke valik. tudod, hogy valamit akartal, de az a valami egyszeruen nincs, hiaba is keresed. nyomaban feltepett nyugtalansag, bizsergeto kabulat, hangyaboly, hemzsego paranyi feketesegek, egy-ket kenyermorzsa maradvanya.

magyarazatot sokkal egyszerubb ugy adni, hogy a szeles osszefuggeseket egyszeruen figyelmen kivul hagyjuk. nem csalas ez, hanem egyszeru onamitas. vagy talan még az sem? (lelkiismeretunk, hol vagy?)

onamitas, lelkiismeret, olyan kategoriak, melyek mogott egy tudomasul nem vett lazadas lappang. nevetsegesek es megis annyira szuggesztivek, hogy az ember onkentelenul megretten toluk.

lelkiismeretunket gyakorta sutba vagjuk, es erdekes, milyen nyugodtak vagyunk ilyenkor. megfigyelheted magadon is: nem bant, nem piszkal semmi, tudatod mogott nem erzed csiklandozo motoszkalasat, es ilyenkor talan azt mondod: boldog vagyok. de en nem tudom ezt feltetel nelkul elhinni, hiaba bizonygatod az ellenkezojet, es ha magad biztos is vagy benne, onkentelenul a masik kategoria katyujaba kerultel: onamitas.

vagy inkabb nevezzuk az onamitas mellett a csalas kiserletenek?


Pilinszkyt imadom. Minden verset. Ez eppen "arrol szol" , amit en hosszan feszegetek: az önámításról .... is!

Pilinszky János
Egy titok margójára
Takard le jól, mit
elkövettél,
és élj utána szabadon, akár
egy sikeres merénylő. Tetted
kendő
alatt, nélküled is megél,
majd túlnő rajtad, meghalad,
alig először,
később azután
gyereksirásként, mint a végitélet,
mikor a bárány
elkiáltja magát.

Nincsenek megjegyzések: