54.

hogyan tovább?

bevallom, éreztem, hogy rám is sor kerül, de nem hittem, hogy ilyen hamar.
sőt nem hittem, hogy rajtam kívül még 12 közvetlen kollégámmal ugyanez történik.
nem nyújtom tovább, következzenek a száraz tények:
egy teljes és jól összeszokott napilapgyártó csoportot építenek le "fokozatosan", azaz a csoportos elbocsátást kijátszva, bár látszólag teljesen jogszerűen.
én hivatalosan  november 19-én dolgozom utoljára.
a 12-es számot ezentúl nem hiszem, hogy szeretem, mert 2012.12.12. a felmondási idő vége, tehát "hivatalosan" eddig vagyok állományban.

mi lesz veled, emberke? - kérdezem magamtól még akkor is, sőt éppen azért, mert már 50+ vagyok.
igaz, hogy hosszú évek (26+) tapasztalatával és elismerten nagy tudással rendelkezem a szakmában, nem számít.
igaz, hogy mindenkinek mindig mindenben önzetlenül segítettem, nem számít.
mint ahogy az sem érdekel senkit (ott fönt, ahol erről az egészről döntést hoztak), hogy a kocka alakú, döcögve nyögvenyelős mondatok gyöngyként gurulva kapcsolódtak szóláncokká, és hibátlanul kerültek az olvasókhoz.
********
új fejezet kezdődik, ez az egy biztos.
viszont nem tudom, lesz-e/lehet-e elegendő anyagi fedezet, s ha esetleg igen, megvalósíthatom-e a dédelgetett álmomat, Caminót.  

hogyan tovább? egyelőre nincs válasz.

"micsinász?"

Kolléganőm megkérdezte tegnapelőtt:
- "micsinász, hogy ennyire látványosan lefogytál?
- ??????
- Idegtől, vagy nem eszel?
- eszem én, látod, most is hozom fel a kaját... (mondtam zavartan mosolyogva)

jóval a beszélgetés után jutott eszembe a legfrappánsabb válasz:
"ideget eszem"

reggeli szívroham

ma reggel kinyitottam a tegnap felhozott dobozok közül az egyiket, és lám, egyetemi jegyzeteim egy részével szembesültem. no meg az akkori emlékek feltörésének következményeivel.
milyen érdekes!
amikor az egyik "tankönyvbe" lapoztam, az első, ahol kinyílt: egy hatalmas szív.
 igen, kb. az A4-es oldalt betöltő.
és mivel volt teleírva? na mivel? nem találná ki senki, de még én magam sem.
azért meghagyom a lehetőséget a vállalkozó kedvűeknek ötletelésre: tippelni kommentben lehet!  :)

és még egy:
"Fare the well, and if for ever,
Still for ever, far thee well."
(Byron)
ez pedig egy, a saját, akkor még gyöngybetűimmel írt cetlin állt, amely kipottyant az egyik könyvből...
hm... és emlékszem, mit tettem azon a nyáron :)

holiday, vacation

kinek a Balaton-part, kinek a tenger!
mindkettő szép, de azért ez nem semmi:

mocskosul sz*r érzés, amikor a másik hibájáért csakis téged aláznak porig.
téged, aki semmit nem tehet az egészről.
 

Guinness-rekord. szerintem

megdőlt a munkahelyi melegrekord!
történt ugyanis, hogy ma dél körül még a 30 fokot súrolta (alulról), délután 3-kor  már 32-n állt, és hat óra körül 34 Celsius-fokot mutatott a hőmérő a szobában, ahol nagy figyelemmel és még annál nagyobb pontossággal dolgozunk!
a teremben levegő alig, az összes légkondi maximumon, hatalmas zaj, no meg estére  már mindenki berekedt! nem, nem a légkondi hidegétől. egyszerűen csak attól, hogy próbáltuk egymásnak átadni az infókat...
XXI. század, hipermodern technika, rulez!

felszállt a fehér füst

maradok!

vihar előtti csend

furcsa volt 3 szabadnap után pénteken a dolgozóban.
a máskor zsivajgó, de legalábbis egészséges munkazajtól hangos teremben egyedül  a légkondi hangja tűnt brutálisnak
meg a légkör.
de a főnök, akit Messiásként vártunk - hozzon bár rossz hírt -, nem jött vissza.
pedig jobb minél előbb túlesni az ilyesmin neki is. szerintem.
van, akik fogadást kötöttek: a két név, illetve a mikor mondja meg kapott opciókat.
nem fogadtam.
szomorú vagyok, hogy vannak, akik poénosra veszik ezt az emberi sorsokat meghatározó döntést.
pedig ők is lehetnek a kiválasztottak...
2 kollégát küldenek el.
lehet, hogy egyik én leszek? ez is egy opció...

robbanásveszély

jobb cím lett volna talán a tapintani lehet a feszültséget, de az össznépi para is hűen kifejezi azt a légkört, ami a cégnél uralkodhat...
holnap dolgozom hétfő óta először, így kimaradtam az egészből, és már "csak" az eredményre érkezem holnap (na ja, a szabadnap szépségei).
azon tűnődöm, hogy vigyek-e magammal egy halom nyugtatót, melyből szükség esetén bekapok majd egy-két szemet, vagy esetleg jobban járok ha a "Leszarom" nevű tablettából tankolok fel, és valóban úgy teszek a várható bejelentés után, ahogy azt a tabletta mondja...


mindenesetre izgalmas holnap elé nézek. nem csak én, a csoport is, hiszen lehet, hogy júliustól két emberrel kevesebbet számlál.


"Mondd, te kit választanál?"