altalaban mindig almodok ejszaka... sot talan egy kezemen meg tudnam szamolni - na jo, ez azert koltoi tulzas! -, amikor nem. mara ebredve azt hittem hogy semmi, de semmi nem jart az agytekervenyeim kozt, mig aludtam, am tevedtem. ebed alatt, ugyanis egy illat (by J. Joyce: Ulysses? --- jajdenagyonregen olvastam mar, es tudom, h. ott egy íz volt a "kivalto ok") csapott meg a nyitott ablakon keresztul. nem tudom, mit fozott, akitol bekigyozott hozzank, de nekem egybol eszembe villant az almom. rohej, de semmi koze az illathoz. miert van az, hogy megis ez hozta elo azt a szornyuseget, amivel ejjel kinlodtam? alomfejtok, ide-ide, leccci!
3 megjegyzés:
Hú ez nagyon érdekes! Most nagy komolykodva oszthatnám itt az észt, de semmi okos nem jut eszembe, pedig nagyon szeretném. (Valamit azért mégiscsak "kell" mondanom. :)
Íme:
Szóval az álmaink - sokszor - a saját szimbolista verseink(ez a nálam 2. fokozatban nyilvántartott álomfajta.) (Az első fokozat: egyszerű reflexiók a hétköznapokra, és van egy 3. fokozat is, de az már csak haladóknak. :) (Nos, ez most hányas fokozat volt?)
M! ez valami nagyon-nagyon szornyusegesen rossz volt. otos listan legalabb hetes! :(
Felejtsd el!
Megjegyzés küldése