így aztan töredékes ez az elrejtes, valamely reszecskem mindig felul marad, es még a leggyengebb szello is napvilagra sodorhatja.
a kitakart rész mint önmagam tördéke, ugyanakkor mint lényem egyesítője sajátos viszonyulási sémat feltetelez. és itt ez az egesz önrejtegetesi folyamat, ez a patologikus nemmindennapiság kezdődik elölről.
zárkozottságom burkában - még ha bizonyos értelemben ki is bujok eből - magam erzem megkötözöttnek önmagam. a mozgaster nem eleg, szabadulni szeretnék, ugyanakkor zárkózottságommal gúzsba kotom kornyezetemet is. igy aztan ők sem tudják, akik pedig mellettem élnek, hogyan is viszonyuljanak hozzam.
es itt kezdodik elölről a törtenet: a töredékké válás és újralényegülés ciklusa ismet elindul, illetve csak folytatja a megkezdett mozgását.
a körmozgást, melybe minduntalan majdnem beleszedulunk, ám a részesévé kell válnunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése