lapszél

„Ronda és finom” – emlékeznek még a reklámra? Nekem ez ugrott be, amikor a napokban a piros lámpánál várakoztam. Hőség volt, az a fehérnemű-rohasztó fajta. Sötétített üvegű, böhöm „tank” – ahogyan nemes egyszerűséggel nevezem a terepjárókat – érkezett mellém. Ablak leteker, sofőr kihajol. Nem csalódtam: az az izomagyú fajta. Autójából zene hallatszott. Döbbenet! Nem az a dumdum, dobhártya-beszakítós, agyat-betonba-döngölős. Soha nem jönnének rá, hogy mit hallgatott. Teljes hangerőn Orff Carmina Buranája szólt... „Ne ítélj elsőre!” – hogy az ismert szlogen első mondatát idézzem. mk