a bölcsességfogról írt posztot, és nekem eszembe jutott, hogy megettem már a kenyerem javát, és egyetlenegy darab se nőtt ki.
Pedig bölcs-ész vagyok vagy mifene... :)
ja, hogy ez a nem a bölcsességfogak idő- és számbeliségétől függ?
most már, gondolom, nem is lesznek a számban soha ezek a "bölcsfogak"...
4 megjegyzés:
számba vetted őket :)
örülj neki amúgy, örök félgyerekség :)
nekem se nőtt még ki a bölcsesség fogam egy se...
hát... sztem már nem is fog, vagyis remélem... ;)
aki a környezetemben emlékezett arra, hogy kinőtt/ek neki, mind azt mondta, hogy csak a baj volt vele. én ehhez képest észre sem vettem. sőt, konkrétan meg voltam győződve arról, hogy nem is nőtt ki. persze ennek hangot adtam, nem sok választott el attól, hogy meggyőzzem a ddokinénit, hogy nekem olyanom nincs. :)
Ez az evolució. 36, 32, 28, majd csak 24, és pár tízezer év és fogatlan emberek lesznek...
A hosszú álkapocs, azaz az előreugró pofa, mint a majmoké, nem éppen szerelemre ingerlő, ezért a rövid álkapcsuak természetes kiválasztása erősebb. Nekik (nekünk) meg kevesebb fog fér el. Mikor már olyan laposfofájú szépségek lesznek, hogy rágni se tudnak, akkor a folyamat vagy visszafordul, vagy áttér az emberiség a tejbegrízre. Az meg hízlal, ami szintén evoluciós hátrány, tehát akkor újra a majompofa lesz a menő ... :D:D:D:D:D:D:D
Megjegyzés küldése