... A többi hódító, nőfaló, nőcsábász és szívtipró egy meghatározott alak volt, akár
történeti személy, mint Casanova, akár irodalmi-mesei figura, mint Szindbád vagy
az irodalom ezer más, hasonló figurája.
Casanovának nincs metafizikai mélysége: történetében nem jelenik meg a túlvilág, alakja a gyönyörű férfié, de nem a férfiasságnak mint életelvnek a szimbóluma. Legendás nőhódító – de nem több annál.
Szindbád pedig a mesék világából érkezett: inkább egzotikus, mint valóságos, inkább mesei, mint mitologikus, inkább vágyakozás, mint megtestesülés.
Don Juan velük szemben – és az irodalom és kultúrtörténet talán minden más szerelmes hősével szemben – elemi erejű, magával ragadó. Don Juan különleges ereje az érzékisége: borzongató és megadásra késztető. Minden egyes szerelmi vallomását azzal a hittel mondja el, hogy igazat mond. Don Juan a kiolthatatlan életszeretet példája is: minden pillanatában habzsolja és élvezi az életet.
A pillanat, a perc művésze, aki a mulandóságot nem valamely örök alkotással akarja
legyőzni, hanem az idő legteljesebb kihasználásával, azzal, hogy élete minden egyes pillanatában
teljes életet él. Ezért nem tűr senkit, aki ezt megakadályozná, aki ellenállna
életszomjának és végeredményben neki. A másik fő motívuma a Don Juan-mítosznak a halál.
Négyféle szerelmet különböztet meg Stendhal:
A donjuanizmus lényege, hogy az élet elmúlásával az élet élvezetét szegezi szembe. Minden nőt szeret, anélkül az illúzió nélkül, hogy a szerelem – bármely szerelem – örökké tartana. Igaz szerelmet ad és igaz szerelmet kap, legfeljebb az változik, hogy kit szeret éppen, és kitől kapja a szerelmet. Don Juan életszeretete, jókedve, vidámsága nem más, mint az élet kihasználásának öröme és ezáltal a mulandóság legyőzése.
(egy MSN-beszélgetés apropóján)
történeti személy, mint Casanova, akár irodalmi-mesei figura, mint Szindbád vagy
az irodalom ezer más, hasonló figurája.
Casanovának nincs metafizikai mélysége: történetében nem jelenik meg a túlvilág, alakja a gyönyörű férfié, de nem a férfiasságnak mint életelvnek a szimbóluma. Legendás nőhódító – de nem több annál.
Szindbád pedig a mesék világából érkezett: inkább egzotikus, mint valóságos, inkább mesei, mint mitologikus, inkább vágyakozás, mint megtestesülés.
Don Juan velük szemben – és az irodalom és kultúrtörténet talán minden más szerelmes hősével szemben – elemi erejű, magával ragadó. Don Juan különleges ereje az érzékisége: borzongató és megadásra késztető. Minden egyes szerelmi vallomását azzal a hittel mondja el, hogy igazat mond. Don Juan a kiolthatatlan életszeretet példája is: minden pillanatában habzsolja és élvezi az életet.
A pillanat, a perc művésze, aki a mulandóságot nem valamely örök alkotással akarja
legyőzni, hanem az idő legteljesebb kihasználásával, azzal, hogy élete minden egyes pillanatában
teljes életet él. Ezért nem tűr senkit, aki ezt megakadályozná, aki ellenállna
életszomjának és végeredményben neki. A másik fő motívuma a Don Juan-mítosznak a halál.
Négyféle szerelmet különböztet meg Stendhal:
- a szenvedélyes,
- a kedvtelésből űzött,
- a testi,
- valamint a hiúság vezérelte szerelmet.
A donjuanizmus lényege, hogy az élet elmúlásával az élet élvezetét szegezi szembe. Minden nőt szeret, anélkül az illúzió nélkül, hogy a szerelem – bármely szerelem – örökké tartana. Igaz szerelmet ad és igaz szerelmet kap, legfeljebb az változik, hogy kit szeret éppen, és kitől kapja a szerelmet. Don Juan életszeretete, jókedve, vidámsága nem más, mint az élet kihasználásának öröme és ezáltal a mulandóság legyőzése.
(egy MSN-beszélgetés apropóján)
3 megjegyzés:
donjuan ofkorz. a casanovákat nem szeretjük, a szinbádokat meg minek.
naja.
szindbad pedig erdekes lehet.
Nem vagyok kötözködő de nem értek egyet a Casanova által ráhuzott sablonra:) Don Juanról íródott remek elemzésed számomra az igazi Casanovára és az azóta néha reikarnálódó új korban élő Giovanni Giacomo Casanovákra is igaz.Szerintem Casanova nem csak ennyiből állt és áll hanem majd mindabból, mint amit Don Juannál kifejtettél:)
így én Casanova mellett teszem le a voksom.
Megjegyzés küldése