Levél egy régi baráttól

Ezt kaptam tegnap. Mit mondjak? Mit is mondhatnék?
Hogy köszönöm, mert őszinte volt? Igen. Köszönöm.
Hogy fájt, mert nem tetszik neki? Igen. Valóban „nem esett jól”.
Hogy többet ide se néz, és ez nagyon bánt? Igen. Sokkal jobban, mint gondolná.
DE: nem hagyom abba, hiszen nem miatta kezdtem el, és nem miatta folytatom. Magam miatt. Ha úgy tetszik: magamnak.
(a levelet szó szerint idézem. a pontok az Ő pontjai. igy kaptam. na)

„Szia!
Az unnepek alatt ellatogattam a blogodra. Nem olvastam vegig az osszes bejegyzest, valoszinuleg nem is fogom. Nem mentegetodzom miatta, egyszeruen sok es......
Nos, ugy latom, ez egyfajta listaja a pillanatnyi erzeseidnek, elmenyeidnek nyilvan egy egy pillanatot mutatnak meg a gondolataidbol. Olyan mertekben szubjektivek, hogy a magam reszerol nem hogy nem kivanom kommentalni, de nem is merult fel bennem semmifele kritikai jellegu gondolat amivel esetleg hozzajarulhatnek barmihez is. Talalkoztam par ismeros gondolatoddal amit korabban megosztottal velem es talalkoztam sok ismeretlennel. Egyik-masikrol esetleg beszelgethetunk is ha osszefutunk, ugyanis maradt bennem az olvasas utan nehany kerdojel.
Addig is BUEK neked!
udv:”

Bevallom: nagyon szeretném, ha „összefutnánk” ... es nem csak a kérdőjelek pontokká, felkiáltójelekké vagy akár háromponttá változtatása okán!