2009. november 26., csütörtök

a paráznaság bűne



ha már a (majdnem) hét fő bűnnél tartok, úgy tűnik ebben az évben már nem esek a a paráznaság bűnébe! sajnos.
nem, nem azért, mert elhatároztam, hogy jó (tkp. mi az, hogy „jó”?) leszek.
nem, nem.
hanem azért, mert Ő nem tud megküzdeni a lelkiismerete döfködéseivel, a stresszel, az ebből következő pszichikai és szomatikus (vagyis pszichoszomatikus?) tüneteivel.
sajnos.
jó hír: Neki legalább van lelkiismerete.

2 megjegyzés:

Náncsi írta...

jó?? hát ami lelkiismereted szerint jó.. az is változik.. az én lelkiismeretem szerint sokminden jó volt még 2 éves is.. már nem így van.. a lelkiismeretem is fejlődőképes ezekszerint...
Hagyd a francba a paráznaságot.. szerintem.,. ugyan nem vagyunk egyformák.. de küzdeni magunk tisztaságáért, nagyobb öröm mint paráznának lenni.. ez az öröm, nem biztos hogy az ami a legjob..
de kinek kinek igény szerint..

oximoron írta...

köszönöm Náncsi,
a bejegyzes termeszetesen elso duhomben szuletett, midon sertve ereztem magam női mivoltomban.
ez a "kinek-kinek igeny szerint" azert elgondolkodtat...
:)