2010. április 17., szombat

ismét eltávozott egy EMBER

forrás: a 168Óra


Hosszú betegség után, életének 76. évében Budapesten elhunyt Popper Péter. Bár az utóbbi időkben folyamatos orvosi kezelésre szorult, az utolsó napig dolgozott.
Popper Péter levele
 Barátaim, fiam, lányom, szerelmeim, munkatársaim, szétszórt rokonaim, akik még itt-ott megtalálhatók vagytok, Magyarországon és a világ legtöbb országában, egyre magányosabban és egyre öregebben. A történelem által széttaposott öt nagy család, a Popperek, a Mandelek, a Najovitsok, az Ádlerek és a Buriánok maradványai. S a periférián még a Spitzerek. Kik ezek az emberek? Főként magyar, német, cseh, erdélyi származásúak, akikből az első világháború idején a honvédség hősei, majd a fasizmus alatt a zsidóság halottai lettek.

Márai azt kérdezte: össze tudod-e rakni még a Margitszigetet? Én azt kérdezem: össze tudod-e még rakni a családot, engem? A nagypapákat, a nagymamákat, az unokatestvéreket, az orvosokat, a rabbikat, az Aréna úti meg az apostagi és az Ercsiben egykor működött zsinagógát? A péntek estéket, a hosszúnapot, a purimi és a hanukai játékokat.

S mert a közelmúltban történt valami velem, megkérdezem: vajon jól emlékszem-e Lucifer kérdésére Ádámhoz? Nos, vitéz uram! Nem borzogat egy kissé furcsán a torz képű halál hideg szele?

És én felelek: borzogat.

Nagypéntek éjszakáján túlságosan hirtelen és agresszíven ért az, amit Déry a végzet végső ebtámadásának nevez. Szívroham, gyomorvérzés, vesevérzés, általános ízületi gyulladás egyidejűleg. Intenzív osztály, dialízis és mindmáig tartó folyamatos beszélgetés a halállal. Várjuk meg, amíg néma csend lesz közöttünk.

De addig – kérem megértéseteket – igyekszem eltűnni az életetekből. Kol Nidré könyörgésének megfelelően minden esküt, fogadalmat, elkötelezettséget érvénytelennek, tévedésnek nyilvánítani.

Kérésemre Kati jól működő barikádot szervezett körém. Csak egy őrült nőnek sikerült telefonon áttörnie. Előadást akart. Mondom, intenzív osztályon fekszem. Mit csinál ott? – kérdezte. Haldoklom. Kis szünet. Majd: különben hogy van? Különben?

Különben jól vagyok.

Péter

megkönnyeztem. a  vége pedig annyira jellemzően Popper Péter-es....

7 megjegyzés:

Málna írta...

Csodáltam Őt...
Pesten voltam és beültem teljesen csak úgy egy előadására.
Gondoltam elütöm az időt a saját órám kezdetéig....
És már az első pillanatokban letaglózott. Odaszegezett a gondolataival a látásmódjával....
Szegényebbek lettünk ám....megint!
Nyugodjon békében...

samsara írta...

Köszönjük.

Középütt mintha valami üresen maradt volna.

oximoron írta...

@Málna! nem vagy /voltal egyedül a csodálatoddal Iránta. már az égi íróasztalánál dolgozik, és jót nevet az őrült nőn. és "különben" biztosan _valóban_ jól van...

oximoron írta...

@samsara, sajnos, igazán nincs mit :(
középütt elviekben a fényképe lenne. nálam látszik. az viszont baj, ha csak nálam... :(

Málna írta...

Nálam látszik a kép....
És sajnos a szemén itt már látszik...a halál közeledte...
Bár nem tudom mikori a kép...de már nagyon fáradt...
És, hogy jól van odafennt?
Biztos vagyok benne:)

bera írta...

Sajnos élőben sosem láttam. De emlékezetemben már eddig is bevésett mondatai voltak.

Szolnoki Király Judit írta...

Annyi minden belülre került abból, amit mondott, amit írt. Belémkapaszkodtak a gondolatai - milyen adakozón osztotta meg velünk, milyen bátran - kicsíráztak, növekednek - remélem termőre fordulnak.
Bennem is él, és bizakodom - a titkos végtelen létben tovább vándorol. Jó utat Popper Péter!