2010. május 30., vasárnap

és én még találkozhattam vele

beteg volt. tudtuk, láttuk rajta.  vagy legalábbis nagyon sápadt-szürke arcszínéből ezt a - sajnos helytálló - következtetést vontuk le. 
emlékszem,  várni kellett rá, de mindenki türelmes volt, hiszen Éva, a moderátor váltig állította: olyan még nem volt, mióta MÍA a MÍA, hogy "Palika" (ő így nevezte) ne jelent volna meg. és igaza lett. kis késését a tömegközlekedésre is foghatta, bár gyanús volt. nekem legalábbis. ugyanis amikor az első kábé 10 perc után vizet KÉRT, halkan, hogy szinte csak a közvetlen mellette ülő Éva hallhatta, majd ehhez az intermezzóhoz képest újabb 15 perc után kitámolygott a "levegőre", tudtam, hogy gáz van. nem is kicsi. voltak köröttem, akik szidták magukat, hogy miért nem maradtak inkább otthon, ebből se lesz már NORMÁLIS előadás. ha ugyan...  bár orvos is akadt köztünk, aki kiment utána, hogy segítsen neki, ha lehetősége adódik, ám Békés Pál visszatért. "Múló rosszullét, nem reggeliztem vagy nem eleget" - mondta mosolyogva, és  mintha mi sem történt volna, ott folytatta az előadást, ahol abbahagyta. de nem, mégsem ott. hogy ismét fel tudjuk venni a fonalat, mi, a tudásra éhes hallgatóság, igen összeszedetten megismételte az addig elmondottakat, és végigbeszélt 2 órát. igaz, egy 5 perces technikai szünettel, de akkor már azok is türelmetelenül várták vissza, akik az imént még el akartak menni haza vagy ki tudja, hova.
ugyanis szenzációs előadást tartott. (a félév végi előadó-értékelésnél 5***-t adtam neki)
büszke voltam, hogy a "jelenléti ívet" aláírta és dedikálta nekem könyvét.
sajnos, hamarabb ereklyévé vált mindkét "Békés Pál-skalpom", mint gondoltam.
nagy kár. 
szerettem volna még olvasni tőle meséket éppúgy, mint elbeszélésfüzért. mert minden, amit írt, annyira emberi.
nem is értem, miért  emelem ki éppen ezt. 
mert ő is EMBER volt...

4 megjegyzés:

Lili írta...

kicsit megint rádtörtem kopogtatás nélkül és látom, hogy huncutkodás helyett, most a lelked kicsit összetört. Fogadd együttérzésemet

oximoron írta...

nyugodtan gyere, barmikor, és még kopogtatnod sem kell! :)
a lelkem már régen összetört, ettől a hirtol fuggetlenul is. :S
annyira rossz volt akkor, mert a baratnomnek van hir-SMS-e, es mielott setalni indultunk, elokapta a mobiljat, felolvasta az errol szolo uzenetet, en meg hirtelen majd' elbogtem magam...
ha meghal valaki, akivel szemelyesen nem talalkoztal soha, nem lehet anniyra fajdalmas, mint az, ha ismerted az illetot.
es most ez utobbi tortent. muszaj volt megirnom.

thomas írta...

Nekem kellett volna ismernem, még annó, gimnazista éveimből, de nagy negyedikesként ki foglalkozik pisis elsősökkel.
Aztán megismerkedtünk később - igaz, csak futólag - ő lett első feleségem harmadik párja. Lányaim nagyon szerették, megsiratták. Keveset olvastam tőle, azok jó tollról tanuskodtak.
Béke poraira.

Lora írta...

bocsánat. sajnálom, hogy úgy rád olvastam. tudatlanul. :(