2010. július 30., péntek

ha(ra)ngok

azért volt valami furcsa és megmagyarázhatatlan misztikum abban, amikor ma a lélekharang és a Nagytemplom delet jelző hangja szinte egy időben szólalt meg, mi pedig talpig feketében álltunk a sírfal előtt.

(azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy a ceremónia végi búcsúztató szavakat a repülőnapra készülő légmadarak visító hangja hallhatatlanná tette... )