tegnap valami volt...

... a levegőben. vagy legalábbis lehetett ott, benne olyasféle, amitől az idősek eltávoztak*.
nem a boltba vagy vidékre-külföldre.
inkább oda, ahonnan még senki nem jött vissza, s az örök világosság fényétől sem napszemüveggel védi magát az egyszeri halandó.
igen. oda, ahol a csonkolt lábú (talán) ismét tud szaladni is,
oda, ahol a majdnem vak (talán) újra a színekben gyönyörködik,
oda, ahol (talán) minden jó.
talán.

* július 12-én a kórházi szobában "egyeske" 11:15-kor, anyósom délután 4-kor, "ketteske" pedig 17:15-kor hunyt el.
felszabadítva ezzel egy teljes lakosztályt. az elfekvőben...