szabadságon vagyok, tegnap nagy kalandra szántam magam: tömegközlekedtem, és a központban leszálltam a buszról. vagyis leszálltam volna, de a járda (vagy mifene, amire lelép a zemberlány a buszról) éppen ott szenvedett folytonossági hiányt, ahová bal lábbal az első lépést tettem. nem csoda, ha magam alá fordult a bokám, huppsz leültem a buszlépcsőre, óriási fájdalmat éreztem, miközben ketten kétfelől húztak fel, támogattak a legközelebbi padig. (ezúton köszönöm nekik!) ottan ültem-üldögéltem kb. 10 percig, iszonyatosan égett a bokám, és citromnyi dudor lett rajta.
az ezt követő forgatókönyv: sürgősségi traumatológia, röggöny (gy. k. röntgen), orvoshoz vissza, bizony-bizony letört egy darab a bal bokából, de nem (vagy csak alig?) mozdult el, jegeljem, feküdjek felpolcolt lábbal minimum 3 hétig...
(naperszehogy! és akkor ki dolgozik helyettem? – belső monológ)
...és vegyek légpárnás bokarögzítőt, abban tehetem majd meg az első lépéseket!
szabadságon vagyok, nemde?
én igy mulatok...