félek

bevallom és bevállalom: félek.
félek, mert a jövőm igencsak bizonytalannak tűnik.
tűnik? nem csak, hiszen hova/kinek kell egy nagy tapasztalatú ember, ha elmúlt 50?
50+ évesen már lehet igazán nagy gyakorlatom, lehetek profi a szakmámban, szülni sem megyek.
megyek viszont tönkre, mert a stressz mindenféle kórhálókat sző ott benn, mélyen a testemben.
a testemben és a lelkemben. vagyok egy test egy lélek?
lélek, még élek, kérlek hadd legyen ez így, oly sok a tervem:
a haikuk, novellák mellett caminói canossámat olyanra és úgy megírni, amilyent és ahogyan előttem még senki;
mesekönyvötletek a fejemben, noteszlapok széljegyzetein;
egy szakácskönyvfélét is tervbe vettem, hiszen imádott apósom egyszerű, de mennyei étkei az utókorra csak így hagyományozódhatnak,
és megannyi más: olvasatlan könyvek garmadája a polcokon, elolvasni őket. mikor?
mikor? - kérdezem, és az UH-leletem utolsó két mondata sajnos leszűkíti az időt: "a bal alhasban fájdalommal jelzett ponton rövid szakaszon a bélfal echoszegényebben, diszkréten vaskosabban ábrázolódik. Vélemény: colonoscopia javasolt."

igen: vastagbélgyulladásom van, ami pszichés eredetre vezethető vissza, viszont ez az egyik olyan ilyen eredetű betegség, amelyik valós testi dolgokat produkál.
jelenleg Normix 200 mg antibiotikumot szedek lóadagban (24 tablettát 6 nap alatt: 2x2/3 nap; 3x1/3 nap) , és utána nem úszom meg a vastagbéltükrözést.

OK. essünk túl rajta, de mi lesz utána?
bevallom és bevállalom: félek.