nemén: tudod mi, leginkább abból is elegem van, hogy mindenki olyan piszok tapintatos, hogy tök egyedül maradok a nagy tapintatosság közepette. legalább veled ne kejjen ilyet jáccani, inkább legyél mindig őszintén tapintatlan, jó?
én: ilyen szépen még sosem monták, hoyg bunkó vagyok....
"Nem tudós könyv ez ... Aki írta, nem ismeri a feltétlen igazságot és gyakran téved a részletekben. Mert ember. De keresi a feltétlen igazságot, s nem röstelli, ha téved a részletekben. Mert ember." (Márai Sándor: Füveskönyv)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jellemző. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jellemző. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. augusztus 6., péntek
őszinteség
Címkék:
barát,
cset,
eszement?,
jellemző,
lélek,
őszinteség,
viviszekció
2010. január 25., hétfő
összezavarodott a világ az én hétfői mosolygásom nélkül is
na jó, beismerem, mosolyogtam. reggel. de csak éppenhogy. épphogycsak.
alig.
testem elönté, mint a zőrültzúgvabőgve.
láz.
nem a harminchat fokos,
hanem a majd' negyvenes.
bedugult orr
fájó-kaparó torok
miért is ne?
hiszen mától nem dolgoz,
szabadságon vagyok.
alig.
testem elönté, mint a zőrültzúgvabőgve.
láz.
nem a harminchat fokos,
hanem a majd' negyvenes.
bedugult orr
fájó-kaparó torok
miért is ne?
hiszen mától nem dolgoz,
szabadságon vagyok.
2009. július 30., csütörtök
vallomás by LGT
nem tehetek róla, és ellene nem akarok tenni, mert olyan szép.
ezt dúdolom már második napja :
Előbb lépnek el a hegyek,
Előbb szólnak rád a kövek,
Előbb megy vissza a folyó,
Mint téged elér egy szó.
Előbb téved el egy madár,
Mint még egyszer, aki végre rád talált.
Az vagy nekem, mint földnek az ég,
Az vagy nekem, mint égnek a kék,
Az vagy nekem, mint télnek a hó,
Az vagy nekem, mint csendnek a szó.
Előbb fagynak meg a szavak,
Előbb csalhatod meg magad,
Előbb felejted el nevem,
Mint elengedném két kezed,
Előbb ne lássam az eget,
Mint, hogy elfordítod tőlem léptedet.
Az vagy nekem, mint földnek az ég,
Az vagy nekem, mint égnek a kék,
Az vagy nekem, mint télnek a hó,
Az vagy nekem, mint csendnek a szó
2009. július 21., kedd
ego sum qui sum
Jó vagyok. De ezt néha titkolom.
Okos vagyok. Ám ezt olykor nem sikerül lepleznem.
Szerény vagyok. És ezt soha nem titkolom.
Én - én vagyok.
Olyan, amilyen vagyok.
Okos vagyok. Ám ezt olykor nem sikerül lepleznem.
Szerény vagyok. És ezt soha nem titkolom.
Én - én vagyok.
Olyan, amilyen vagyok.
2009. június 19., péntek
Murphy, én a futógép

Murphy ikszedik törvénye: ha valami el tud romlani, az el is romlik.
Ám én még rajta is túlteszek: még az is rakoncátlan, eszement dolgokat művel, ami elviekben elronthatatlan, stabil és megbízhatóan működő szerkezet.
Utólag persze nagyon vicces az egész, de azért átélni...!
Megvan az a rajfilmes trükk, amikor a szereplő arca eltorzul, mintha elfolyna?
Megnyúlik, zöldül-sárgul, majd vérvörösre vált?
Nos, akkor talán el lehet képzelni, hogy néztem ki, és nem kellett ismerni a híres Rudolph-képek érzelemtükröző pszichológiáját ahhoz, hogy egyszerű halandó is láthassa rajtam: bizony, nagy szarban vagyok.
Hát hogy a fenébe ne lettem volna, amikor a futópadon valami olyanhoz értem hozzá, ami hirtelen szuperszonikus sebességgel késztetett "tovahaladásra"?
Választhattam: vagy a nyitott ablakon röppenek ki egy tetszőleges autón landolva (parkoló), vagy pedig az alattam lévő konditerem valamelyik kínzóeszközére esek.
Ám én egy harmadik lehetőseget választottam: kétségbeesve szorítottam a pulzusmérő fogantyút, szaporáztam lépteimet, ahogy csak tudtam. Mielőtt az első kettő lehetőseg valamelyike bekövetkezett volna, Virág, a személyi tréner rohant felém, és egy becsúszó szerélessel kitépte a bazi nagy piros gombot.
A szerkezet leállt. Csak ketten remegtünk: Virág és én.
Egy biztos, és ezt bátran kijelentem: az a futógép a tovabbiakban a Cocom-listán szerepel nálam. Még ránézni se fogok.
Hátha boszorkánynak hisz (mint tudjuk, mindennek lelke van), és így bosszulná ezt meg rajtam ismételten: hogy a lábam se érje a földet!
Ám én még rajta is túlteszek: még az is rakoncátlan, eszement dolgokat művel, ami elviekben elronthatatlan, stabil és megbízhatóan működő szerkezet.
Utólag persze nagyon vicces az egész, de azért átélni...!
Megvan az a rajfilmes trükk, amikor a szereplő arca eltorzul, mintha elfolyna?
Megnyúlik, zöldül-sárgul, majd vérvörösre vált?
Nos, akkor talán el lehet képzelni, hogy néztem ki, és nem kellett ismerni a híres Rudolph-képek érzelemtükröző pszichológiáját ahhoz, hogy egyszerű halandó is láthassa rajtam: bizony, nagy szarban vagyok.
Hát hogy a fenébe ne lettem volna, amikor a futópadon valami olyanhoz értem hozzá, ami hirtelen szuperszonikus sebességgel késztetett "tovahaladásra"?
Választhattam: vagy a nyitott ablakon röppenek ki egy tetszőleges autón landolva (parkoló), vagy pedig az alattam lévő konditerem valamelyik kínzóeszközére esek.
Ám én egy harmadik lehetőseget választottam: kétségbeesve szorítottam a pulzusmérő fogantyút, szaporáztam lépteimet, ahogy csak tudtam. Mielőtt az első kettő lehetőseg valamelyike bekövetkezett volna, Virág, a személyi tréner rohant felém, és egy becsúszó szerélessel kitépte a bazi nagy piros gombot.
A szerkezet leállt. Csak ketten remegtünk: Virág és én.
Egy biztos, és ezt bátran kijelentem: az a futógép a tovabbiakban a Cocom-listán szerepel nálam. Még ránézni se fogok.
Hátha boszorkánynak hisz (mint tudjuk, mindennek lelke van), és így bosszulná ezt meg rajtam ismételten: hogy a lábam se érje a földet!
2009. május 25., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
