2008. május 29., csütörtök

kerdes

"Az egy csoda, hogy van élményünk egyáltalán. Még akkor is, ha óriási fájdalmaim vannak, és rettenetesen deprimált vagyok, az is egy élmény, az is egy csoda. Az csoda, hogy rosszul tudom magam érezni. Hát ki vagyok én, hogy válogassak, hogy jó élményeim és rossz élményeim legyenek. Az ember legyen hálás azért, hogy élményei vannak. Egy buddhista gyakorlat szerint, ha már itt leszel, ha már itt vagy, akkor legyél hálás. Te nem gyáva vagy, te egy hálátlan kutya vagy. Ha azt mondom, hogy én jövök és meglátogatlak, akkor jövök és meglátogatlak akkor is, ha esik az eső, akkor is, ha jégkockák esnek, akkor is, ha havazik, csak fel kell öltözni jól. De azt nem fogom mondani, hogy ja, hát rossz az idő, nem jövök. Tehát a félelem az olyan, mint a rossz idő. Nem kell számításba venni, akkor is azt csinálok, amit akarok. És mikor ezt megértettem, akkor már tudtam, hogy a halálos ágyamon nem fogok magamról olyat gondolni, hogy én egy gyáva ember voltam. Ez nem jelenti azt, hogy én nem félek, csak én akkor is azt csinálom, amit akarok." (Feldmár András : Van-e élet a halál előtt?) koszonom neked. eletem elso blogja /bloggere, akit "elejetol a vegeig" elovastam. ennek mar lassan ket eve. azota napi betevomme valt. sokan vannak, egyre tobben, es mennyien lehetnek még, akiket erdemes lenne olvasni!!
nagyon kivancsi vagyok, h. neked milyen elmanyeid vannak, amiert "megeri/megerte" elned!

2 megjegyzés:

M írta...

"Tehát a félelem az olyan, mint a rossz idő. Nem kell számításba venni, akkor is azt csinálok, amit akarok." Én is köszönöm ezt a mondatot.
Egyébként ez olyan kérdés, melyre nem tudok egyszerű választ adni, de elgondolkodom rajta.

smilimano írta...

M, ne is most azonnal valaszolj ra! :) a cel eppen az elgondolkodas folyamata. ha magadnak osszegzed, az mar haladas. szerintem! bar ha megosztod velem (is), megtisztelsz! :)