2008. szeptember 21., vasárnap

szomorú vasárnap

Nem hittem, hogy valaha is ennyire az időjárás szeszélyeinek hatása alatt leszek, mint ma. Tévedtem. De tévedni emberi dolog, így aztán különösebben nem is maga a tény keserített el, mint inkább a hogyan. Hiszen aprólékos pontossággal és árnyaltan volt megfigyelhető rajtam, az ablakon túli világ színeváltozása. Napocska, felhő, szél, szinte fekete felhő, szűrt fény, a déli órákban ismét egy pár perces napsütés ("hogy a kisingek megszáradjanak"), majd tompa szürkeség – a fejemben is. És semmihez nem volt kedvem egész nap. Még olvasni sem. Ez már aztán igencsak a _vég_! Vagy nem. Najó. Ha már választhatok, akkor legyen inkabb a vagy nem.

Úgyhogy ma igen-igen szomorú vagyok/voltam.

És perpillanat az sem dob fel, hogy holnaptól egy hétig szabadságon vagyok.

3 megjegyzés:

K. írta...

AztadejóNeked!!!!
pihenj sokat, olvass, kapcsolódj ki, én majd irígykedek Rád!
remélem ez feldob egy kicsit :D

smilimano írta...

K! koszonom! :) (bar maga a teny, hogy valaki irigykedik ram, nem dob fel, de attol, hogy örülsz az én szabinlevésemnek, jobb kedvre hangolt!)

m írta...

Én is örülök, hogyha jobb kedved van. Talán akkor nekem is jobb kedvem lesz, mert ma én is elég lehangolt vagyok. Olyan pityergős, mint az idő.