Nem hittem, hogy valaha is ennyire az időjárás szeszélyeinek hatása alatt leszek, mint ma. Tévedtem. De tévedni emberi dolog, így aztán különösebben nem is maga a tény keserített el, mint inkább a hogyan. Hiszen aprólékos pontossággal és árnyaltan volt megfigyelhető rajtam, az ablakon túli világ színeváltozása. Napocska, felhő, szél, szinte fekete felhő, szűrt fény, a déli órákban ismét egy pár perces napsütés ("hogy a kisingek megszáradjanak"), majd tompa szürkeség – a fejemben is. És semmihez nem volt kedvem egész nap. Még olvasni sem. Ez már aztán igencsak a _vég_! Vagy nem. Najó. Ha már választhatok, akkor legyen inkabb a vagy nem.
Úgyhogy ma igen-igen szomorú vagyok/voltam.
És perpillanat az sem dob fel, hogy holnaptól egy hétig szabadságon vagyok.
3 megjegyzés:
AztadejóNeked!!!!
pihenj sokat, olvass, kapcsolódj ki, én majd irígykedek Rád!
remélem ez feldob egy kicsit :D
K! koszonom! :) (bar maga a teny, hogy valaki irigykedik ram, nem dob fel, de attol, hogy örülsz az én szabinlevésemnek, jobb kedvre hangolt!)
Én is örülök, hogyha jobb kedved van. Talán akkor nekem is jobb kedvem lesz, mert ma én is elég lehangolt vagyok. Olyan pityergős, mint az idő.
Megjegyzés küldése