2008. december 9., kedd

Enni vagy nem enni? – Gombóc Artúr dilemmája


Jééééé, ezt kábé tavaly ilyenkor irtam! :)

„Kerek csokoládé, szögletes csokoládé, táblás csokoládé, lyukas csokoládé, töltött csokoládé, mogyorós csokoládé, tejcsokoládé, étcsokoládé, fehér csokoládé, csokoládés csokoládé!"
Mmm és nyamm! Gombóc Artúr tud valamit.

Bevallom, nem vagyok Artúr, és nem is Békescsabán élek. És tulajdonképpen gombócságom talán még nem is annyira gömbölyű. Vagyis attól függ, merről néznek. Engem. Aki nem Artúr, ráadásul nőből van. Amikor szóba kerül ez a – morfológiámat érintő és felettébb kellemetlen – téma, általában így védekezem: ugyammá, én annyira sokoldalú vagyok, hogy az már szinte gömb! Mert ugyebár a gombóc szó alapja a gömb (vagy fordítva?) – ha már a morfológiánál tartunk!

Azt is be kell vallanom, hogy sok-sok somlói galuska lecsúszott a torkomon addig, míg pontosan tizenhat évvel ezelőtt üzleti útra utaztam Békéscsabára. A gasztronómiai élmény nagyságát azonban mi sem jelzi jobban, mint a tény: a tárgyalásról már fogalmam sincs, a résztevőkre is csak hellyel-közzel emlékszem, de az íz, AZ a finom aroma máig él bennem.

Négyórás autózás után értünk a viharsarki megyeszékelyre, mert mintha korcsolyapályán haladtunk volna. Szél fújt, hó esett... és az ünnepek helyett mindenféle sószóró és hófúvó gépek jöttek velünk szembe. Békéscsabából én csak egy nagy térre emlékszem, ami tele hóval-jéggel, es jobboldalt egy étterem, a Fiume. Mint a sors küldötte: a megfáradt vándor menedéke, kikötője. Ázott-fagyott varjak tértünk be, én a legbelső sarokban lévő asztalt választottam – nem is én lettem volna, ha nem ezt teszem! Bár volt leves, második-harmadik fogás, bennem a desszert hagyott csak nyomokat.
De olyan mélyeket, hogy azóta nálam ez a somlói galuska etalonja.
Milyen volt? Krúdynak kéne lennem, hogy kellő érzékletességgel képes legyek leírni az ízeket, ám a Mesterrel nem szeretnék versenyre kelni. Gombócartúr létemnek megfelelően sok másikat megettem már, de azt az ízharmóniát azóta sem érezték ízlelőbimbóim.

Azt is mondhatom: ahány városban járok, desszertnek mindenütt a somlóit választom. De valahogy a Joyce Ulyssesében felbukkanó ízélmény-hasonlóság nyomokban sem tér vissza. Szerintem a Fiume titka valahol a csokoládéban rejlik. Nem túl édes, ám nem is keserű, és mégis csokoládé.
Olyan csokoládés csokoládé. Afféle modernkori manna. Amit lehet szidni, fanyalogva nem enni, de kéjes élvezettel majszolni és dicsérni is.

Csak megjegyzem: a cikk megírásakor egy egész tábla 75 százalékos kakaótartalmú narancsízű étcsokoládét termeltem be. Enni vagy nem? Számomra nem kérdés...

8 megjegyzés:

a túlkoros naiva írta...

jajazdejo (narancsos lindt). �n mentasat kaptam most, hihetetlen az is. meaning of life.

oximoron írta...

igen, pont olyan volt tavaly kb. ilyenkor az a csoki! a mentasat nem tudom elkepzelni csokiban. nem olyan, mintha fogremet ennnel? mentolost :O

Névtelen írta...

Mentas csoki? Pfujjjj.
Fogmosas este van csak!
-seci

a túlkoros naiva írta...

after eight nem ismerős? :)

oximoron írta...

seci, fogmosas nem csak este. reggel is. sot olykor napkozben is! :P

oximoron írta...

naiva,
de igen, ismeros. nekem nme jott be a mentas belole. a narancsos bezzeg... mmmhmm!

Névtelen írta...

"After Eight" azon csokoladek jelzoje, amik este nyolc utan is fogyasztasra alkalmasak egy reggel 8-tol attanitott nap utan. Azaz minden sz@r, ami jo sok cukrot tartalmaz ahhoz, hogy fenntartsa az emberben a lelket, hogy a gyakorlatnak csak 21:30-kor lesz vege :)

oximoron írta...

seci, de pl. a "8 utani" csokoladelapocskakat nem csak , es nem elsosorban este 8 utanra terveztek, szvsz. :) es lehet, hogy minden szart beletesznek, de nekem spec. a narancsos izesitesu kifejezetten izlik. :P