Murphy, én a futógép

Murphy ikszedik törvénye: ha valami el tud romlani, az el is romlik.

Ám én még rajta is túlteszek: még az is rakoncátlan, eszement dolgokat művel, ami elviekben elronthatatlan, stabil és megbízhatóan működő szerkezet.

Utólag persze nagyon vicces az egész, de azért átélni...!

Megvan az a rajfilmes trükk, amikor a szereplő arca eltorzul, mintha elfolyna?
Megnyúlik, zöldül-sárgul, majd vérvörösre vált?
Nos, akkor talán el lehet képzelni, hogy néztem ki, és nem kellett ismerni a híres Rudolph-képek érzelemtükröző pszichológiáját ahhoz, hogy egyszerű halandó is láthassa rajtam: bizony, nagy szarban vagyok.

Hát hogy a fenébe ne lettem volna, amikor a futópadon valami olyanhoz értem hozzá, ami hirtelen szuperszonikus sebességgel késztetett "tovahaladásra"?
Választhattam: vagy a nyitott ablakon röppenek ki egy tetszőleges autón landolva (parkoló), vagy pedig az alattam lévő konditerem valamelyik kínzóeszközére esek.
Ám én egy harmadik lehetőseget választottam: kétségbeesve szorítottam a pulzusmérő fogantyút, szaporáztam lépteimet, ahogy csak tudtam. Mielőtt az első kettő lehetőseg valamelyike bekövetkezett volna, Virág, a személyi tréner rohant felém, és egy becsúszó szerélessel kitépte a bazi nagy piros gombot.
A szerkezet leállt. Csak ketten remegtünk: Virág és én.

Egy biztos, és ezt bátran kijelentem: az a futógép a tovabbiakban a Cocom-listán szerepel nálam. Még ránézni se fogok.
Hátha boszorkánynak hisz (mint tudjuk, mindennek lelke van), és így bosszulná ezt meg rajtam ismételten: hogy a lábam se érje a földet!