Ó, istenem, miért nem érzem MOST azt az ólmos álmosságot, ami általában délután 4 és 6 közt tör rám?
de akkor anniyra erősen, hogy közelharcot kell vívnom magammal: a szemem hunyjam le és jóllakott napközisként azonmód elszundítsak, vagy csak boruljak a klaviatúrára, és úgy aludjak édes álmot.
Most meg csak azért fekszem le "aludni", mert már majdnem reggel van!
szörnyű. vagy mégsem? :)
2 megjegyzés:
Te már csak ilyen maradsz, Drága! :) nem eszementség ez, csak sokévi beidegződés, szokás... de nem rossz szokás, csak szokás...
es mar megint 03:03-kor irja a blogbejegyzest :)
Megjegyzés küldése