egy év elmúlt

igen, már két napja betöltöttem az 51. évem, és immár az ötvenkettediket (egek! kimondani is szörnyű, legalábbis nehéz!) taposom.
ám nem tudom, leírni még ma sem, amit akkor éreztem.
akkor = október tizedikén.
vagy amit most érzek az „akkor” kapcsán.
pedig itt ülök a gép előtt már jó ideje, de nem megy.
Mért?
nem, nem azert, mert annyira sok minden történt, hogy képtelen lennék csokorba szedni.
sőt nem is a nap kronológiáját (mert ezt aztán főleg nem) akartam leírni.
ellenben:
az impressziókat, a hangulatokat, az érzéseket, az élményeket, a meglepetéseket, a „véletleneket”, a cinkos összemosolygás(oka)t, az összes furamicsodát, és természetesen a nemszeretem dolgokat is, amik október 10-én, az 51. születésnapomon történtek velem.
képtelen vagyok erre.
még.
ám ez a bejegyzés az ígéret önmagamnak, hogy valamikor 
lesz majd egy „poszt”posztom arról, milyen is volt.
nem azért, hogy a múlton rágódjak. nem! (pedig de?)
hanem hogy tisztábban lássak sok mindent.
mert én én voltam aznap, én én vagyok most, és én én leszek holnap.
bár mégiscsak más.